Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Donáth Ferenc: A magyar mezőgazdaság háborús kárai 1944-45-ben és azok hatása a mezőgazdasági termelésre

utolsó napokban is óriási hiány mutatkozott az üzemanyagellátásban, emiatt ... a mezőgazdasági munkálatok rendkívül vontatottan haladnak."

16 Ugyanő, Fejér, Veszprém, Győr-Moson és Komárom megyék megbízottjaként ezt írja: „A megyéket bejárva, többé-kevésbé egyforma képet láttam, ami miatt a termelés elmaradt vagy hiányt szenvedett." „Becslésünk szerint a jelzett vármegyékben mintegy 200-ra tehető azon traktorok száma, amelyek benzin üzeműek és annak hiánya miatt tétlenségre vanak kényszerítve. Ez annyit jelent, hogy . . . napi 2000 hold megművelése nem válik lehetővé . . ."

17 A statisztika üzemképesnek tünteti fel a cséplőgépek 81 %-át. Valóban normális viszonyok között csupán a hajtószíj hiánya miatt nem tekinthették a cséplőgépet üzemképtelennek. 1945 nyarán azonban igen nagy gondot okozott a hajtószíjak biztosítása, mivel a cséplőgépek gépszíj állományának 50—70%-át, egyes helyeken mint Szolnokon és környékén 100%-át igénybe vették, illetve elvitték. S ha 1945 nyarán a gabonával vetett terület nem lett volna olyan kevés és a holdankénti termés olyan alacsony, a mindenféle pótszíj használata miatt akadozó — elhúzódó cséplés következtében komoly kár érte volna közellátásunkat. A kocsik, szekerek, lószerszámok mellett a termeléshez nélkülözhetetlen kéziszerszámok, főként ásó és lapát egy részét is igénybevették a hadseregek. E kéziszerszámok hiányát még fokozta, hogy a birtok-struktúra változása következtében megnőtt a szerszámok iránti szükséglet. Csekély a szőlészeti felszerelésben elszenvedett háborús kár. Tetemesebb volt a statisztikai kimutatásban fel nem tüntetett veszteség hordókban. A hadseregek a bort hordóstól vitték, s a jó közepes 1945. évi termés elhelyezése egyes szőlővidékeken nehézségbe ütközött. Az állatállomány után terménykészleteinket érte pénzértékben a legnagyobb háborús veszteség. Ez a több mint ötnegyed milliárd pengő értékű veszteség nemcsupán a háborútól meggyötört lakosság minimális élelmezését tette hihetetlen nehéz feladattá, nemcsak a pénz romlását gyorsította és súlyosbította egyébként is nehéz gazdasági helyzetünket, de nagyon megnehezítette és meglassította a mezőgazdasági termelés szervezetének és folyamatainak helyreállítását ; a készletekkel mezőgazdaságunk forgótőkéjének jelentős részét elveszítette. A készletek nagyobb része az államé és a nagybirtokosoké volt; ennek következtében a földhözjuttatottak túlnyomó részt vetőmag és kenyérre való nélkül kapták meg a földeket. A régi birtokú parasztságnak vetőmag gondjai 1945 tavaszán általában nem voltak. De 1945 őszén és 1946 őszén, két aszályos év után, e készletek hiányában csak a lakosság ellátásának rovására volt biztosítható nemcsak az új, de a régi birtokos parasztok vetőmag szükségletének egy része is. Nemesített vetőmag készleteink elvesztése a felszabadulás utáni néhány év termelését különösen súlyosan érintette. A növénynemesítés és a nemesített vetőmagellátás háborús kárai abból adódtak, hogy a hadműveletek során a nemesítő telepek épületei, laboratóriumi felszerelése, nem egyszer tenyészanyaga is részben elpusztultak; az utánszaporított vetőmag készleteket pedig részben a hadseregek, helyenként a lakosság sem rendeltetésének megfelelően használták fel. 16. L. a 15. jegyzetben id. forrás. 17. L. a 15. jegyzetben id. forrás. Szolnok vármegye gazdasági felügyelősége a földmívelésügyi miniszternek így összegezte az üzemanyagellátási bajokat, amelyek akadályozták a traktorok megfelelő kihasználását. 1. Az elosztó telep a különböző fajtájú szükséges üzemanyagot nem arányosan és egyidőben kapta. 2. Szűkösen állapították meg a kenőolaj normát. Ezért a traktorok egy részét kénytelenek voltak leállítani. 3. Az üzemanyagot nem a szükségletnek legmegfelelőbben osztották szét az elosztó telepek között. Ä.L. Szolnok Vármegye Gazdasági Felügyelőség. 310/1945.