Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Donáth Ferenc: A magyar mezőgazdaság háborús kárai 1944-45-ben és azok hatása a mezőgazdasági termelésre
A baromfiállomány 1945 őszén mindössze 0,321.000 db azaz a háború előtti 22 milliós állománynak kereken csupán 30%-a. ü Állatállományunk tehát katasztrofálisan lecsökkent az ország hadszíntérré válása és annak következményei nyomán. Ez a veszteség a valóságban még súlyosabb volt, ha a megmaradt állatállomány minőségét tekintjük, mivel nagyobb mértékben — mint láttuk — a nagyobb gazdaságok általában jobb minőségű állatai pusztultak el. Emellett a megmaradtnak feltüntetett lóállomány sem a régi minőségű állomány aránylagos része, hanem nagyrészt a hadsereg által kicserélt, háborúban rokkant, sebesült, rosszabb fajtájú és kondíciójú lovakból kerekedett ki. Az előző táblázat arra is fényt vet — és ez a körülmény a következő állatgenerációk minősége'szempontjából is különösen fájdalmas volt —, hogy a tenyészállatok, különösen az apaállatok számának csökkenése volt a legnagyobb. A tenyészmének 2/3-a, a tenyészbikák 52%-a, a tenyészkanok 70%-a veszett el a háború következtében az 1942. évi létszámhoz viszonyítva. E tekintetben még fokozottabb mértékben érvényes az a megállapítás, hogy elsősorban a nagy gazdaságok jobb minőségű tenyészállatai vesztek el, míg a parasztoknak — sokszor áldozatok árán is — gyakran sikerült egy-egy tenyészállatukat átmenteniük, amelyek azután alapját képezték a háború i itáni köztenyésztésnek. 10 Különösen súlyos helyzetet teremtett állatállományunk regenerálódása számára, hogy az állami birtokok nemzetközi viszonylatban is elsők között álló, nagy gonddal és szakértelemmel előteremtett híres tenyészetei túlnyomórészt megsemmisültek. A mezőhegyesi európai hírű ménes, telivér tehenészet, a híres mangalica sertésállomány és fésűs juh tenyészet — úgyszólván — teljesen elpusztult. 4. táblázat A Mezőhegyesi Ménesbirtok állatállománya 1 ^ Ló S zarvasmarha Sertés Juh 1944 649 4526 17055 6693 1945 9 15 3377 — • A fésűs juhokból nem maradt egy darab sem, a lovakból mutatóban kettő. A tehe. nekből néhány darab maradt meg a minta gazdaság tulajdonában, az is csak azért — mint a jelentés megállapítja —, mert vagy öreg volt már, vagy sánta, és így a vago9. Az 1945 szeptemberi állatösszeírás adatait csak megközelítő pontosságúnak fogadhatjuk el. Nem csupán azért, mivel az összeírás becslésen alapult, hanem mert az akkori viszonyok között (állatok igénybevétele jóvátételi szállításra, beszolgáltatásra) az állattartók igyekeztek elrejteni, eltitkolni állataikat, ami elsősorban a kisebb testű állatoknál több-kevesebb sikerre is vezetett. Fgykori okiratok utalnak erre a körülményre. így a földmívelésügyi miniszter megbízottja Győr megye mezőgazdasági viszonyairól szóló jelentésében ezt írja: ,,A közbiztonság és a megszálló csapatok jelenléte miatti félelem miatt a lakosság a jelenlegi létszámot eddig tartózkodott bevallani . . ." O.L. P.M. 43. 20 430/1945. A hivatalos szervek is különböző okokból hajlamosak voltak az egyébként js nagyon tetemes kárt jelentéseikben felfelé kerekíteni. 10. Bács vármegye gazdasági felügyelőségének 1945. évi jelentésében idézzük: „Az uradalmi ienyészállományokból majdnem semmi sem maradt. A népies kis tenyésztők tudták csak állataikat áldozatok árán megmenteni." O.L. F.M. Országos Földművelésügyi Tanács. 135/1946. Csongrád vármegye gazdasági felügyelősége jelenti 1945 végén, hogy a megyében" . . . elsősorban szarvasmarhából, lóból a megmaradt állományban megfelelő jó minőségű nő ivarú egyedek még ez idő szerint rendelkezésre állnak, és ha ezek a gazdák kezén maradnak, úgy meglesz az alap a további tenyésztési munkához." O.L.F.M. Országos Földmívelésügyi Tanács. 77/1946. 11. O.L. F.M. Országos Földmívelésügyi Tanács 123/1946.
