Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Valkó Arisztid: A Balatonfüredi Szőlőműves Felsőnépiskola és a Szeretetház működése 1870—1882 között

át kifejezetten mezei munkákkal voltak elfoglalva; késő ősszel csupán 1—2 órát dolgoztak két hónapon át. Évi átlagban 3 óra esett elméleti oktatásra. Összegezve az órákat: a tanulásra fordított idő évente átlagosan 676 óra, főbb mezei munkákra 1452 óra, szőlőművelésre 94 óra, kerti munkákra 27 óra, háziiparra 113 óra, házkörüli teendőkre 168 óra, favágásra 217 óra esettOktatott tantárgyak: hit- és erkölcstan, olvasás, nyelv, helyesírás, számtan, mértan, földrajz, történelem, természetrajz, természettan, gazdaságtan, ének, rajz, szépírás, testgyakorlás voltak. A háziipar keretében gyakorlatban tanulták meg a kosárfonást, kefekötést, szalmakalap és mozaik munkát. A növendékek hazánk minden tájáról kerültek ide. 1871 és 1879 közötti időben 118 volt a számuk, és 25 megyéből származtak. Fele részük Veszprém- Zala megyei, harmadrészük Abaúj, Csongrád, Somogy, Szatmár, Zólyom megyei, míg a töredék a többi megye között oszlott meg. Származást tekintve: 33 gyermeknél apja, anyja ismeretlen, 24-nél az apa bányász volt, 12-nél az anya napszámosnő, 6 értelmiségi szülőktől származott.

14 1882 évig 71 növendék lépett ki az intézményekből. A kilépettek közül vincellérnek, kertésznek, földmivesnek ment: 21, iparosnak: 22, tanítónak:ll, bányásznak: 5, kereskedőnek: 2. Meghalt: 7, fegyelmi úton távozott: 3. 1881/82-ben 61 növendék tanult az intézményekben. Ezekből 51, 1—6 osztályos, míg 9 felsőnépiskolai növendék volt. Vizsgát június végén tartottak. 2 kitűnő, 7 jeles, 27 jó, 24 elégséges, 1 elégtelen eredményt ért el. A Szeretetház mint anyaintézet a növendékek sorsát az életben is figyelemmel kísérte és elhelyezkedésükben támogatta. Gazdálkodás Az anyaintézetnek és fiókintézetének lehetőség szerint úgy kellett gazdálkodnia, hogy a bevételből a kiadások jelentős része megtérüljön. Emellett is állami segélyre, állandó támogatásra szorult. Minthogy a Szeretetház jótékonycélú intézmény volt, már első igazgatója Molnár Aladár is úgy vélte, hogy ettől a támogatást az állam nem fogja megvonni, pénzügyi bajait mindenkor orvosolja. Az adományok és tartalékok az évek folyamán, azonban egyre fogytak és az 1880-as években a pénzügyi helyzet már tarthatatlanná vált. A fiókintézet 4 hold gyümölcsös és 2 hold szőlő területen, míg az anyaintézet 54 holdas birtokon gazdálkodott. Ennyi földterület csak akkor biztosított volna az intézmény fenntartásához elegendő bevételt, ha sokkal jobb talajú, ha van elegendő számú és megfelelő összetételű állatállománya és rendelkezik kellő felszereléssel : azonban mint ez az iratokból kitűnik, éppen ezek körül volt baj. A föld jórészt vizenyős, vagy köves, állatjuk kevés s főképpen a szarvasmarha hiányzott, elegendő ekével, igavonó erővel sem rendelkeztek, s még bérszántást is kellett végeztetniük. Az intézmény kiadásai így folyvást növekedtek, a bevételek pedig évről-évre csökkentek. Összehasonlítva az 1879 évi mérleget az 1882 évi adatokkal azt látjuk, hogy: 1879-ben az összes bevétel kiadás maradvány 18623 Ft. 99 kr. 18147 Ft. 98 kr. 467 Ft. 01 kr. 14. L.a 7.jegyzetben i.m.RO—85.p.és a mellékleteket.