Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Für Lajos: Kataszteri felvételek a Csákvári uradalom területén
Osztáy: I.o II.o. 11 .I.o. IV.o. V.o. t. tain s 1 kh tisztajövedelme frt 1 kh tiszta jövedelme 9,75 7,75 6,50 5,0 4,0 Összes ka hold össz. tisz jövedele frt. Csökkené frt. 1 kh tisztajövedelme frt 1883-ban kh. 123 165 75 29 123 515 3602 6,9 1884-ben kh. 60 186 96 50 123 515 3302 210 6,5 A reklamáció után előállt 210 frt-os csökkenés ugyan nem túlságosan nagy, a tóthrédei puszta kiterjedéséhez mérten azonban távolról sem alábecsülendő. A vitatkozás után kicsikart csökkentés felért egy olyan 20—25 holdas, csupa szántóból álló paraszti birtok összes tisztajövedelmével, amelynek a földjeit ugyanott csak az első osztályba sorolták volna be. Előfordult azonban, hogy az uradalom vezetősége a kasznár és a bérlők javaslatára vagy éppen a községi jegyzők indítványára nem élt a felszólamlás jogával. Egyik oka ennek az is lehetett, hogy a többszöri kísérletek kudarca már eleve kilátástalanná tette volna a további próbálkozásokat, amint ezt pl. 1856-ban az ászári jegyző egyik előterjesztésében megfogalmazta: „A sikertelen felszólamlások és ellentmondások ellenére milyen lökés adatott légyen a földbirtok tisztajövedelmének és földadónak, a mellékletből átlátni méltóztatik" —- írta az uradalom vezetőjének. A további felszólamlás kérdésében időközben értekezett a községi elöljárósággal, „s tanácskozásunk eredménye lett: elfogadni s tűrni, amin változtatnunk nem lehet, átlátván ezt és megtanulván a múltakból, hogy bár százszor szólamljunk is fel, felszólamlásunknak" úgy sem lesz semmiféle „következése, a mívelési ágak tisztajövédelmének változtatásához, az általános lejjebb szállításhoz . . . remény mi sem lehetvén". 58 Máskor a járási becslőbiztos úgyis eléggé „méltányos" osztályozása késztette a munkálatoknál egyébként jelenlevő kasznárt arra, hogy lebeszélje az uradalom vezetőjét a felszólalásról. Az ászári kasznár pl. a nagyigmándi felvétellel kapcsolatban 1883-ban ezt jelentette: „a tavali évben ott működő kataszteri becslőbiztos az uradalmi birtokot úgy osztályozta, hogy ha az most leszállíttatnék is, a később netalán megejtendő vizsgálatnál nemcsak a régebbi osztályba tétetnék vissza, de valószínűleg a réginél magasabba is emeltetnék", ezért az ottani bérlőkkel egyetértésben úgy véli, hogy az „ezúttali felszólamlás felesleges lenne". 59 Az uradalom vezetése azonban nem mindig hagyta magát a községi jegyzőktől, vagy a saját tisztjeitől s bérlőitől ebben a kérdésben sem befolyásoltatni. Amikor az 1909. évi V.tc. nyomán 1910-ben Ságon megtörtént a korábbi kataszteri felvételek kiigazítása, Hankó kasznár erről szóló jelentésében azt írta, hogy a változás „méltányosnak" nevezhető. Jóllehet a megállapított tisztajövedelem összességében emelkedett ugyan — írta —, de a „szomszédos területek" besorolásához viszonyítva „az alacsonyabb adótételbe (osztályokba) vették fel" az uradalmi földeket. Azért mellőzte a felszólamlást — jelentette —, mert egy újabb becslés alkalmával az uradalmi földeket is „vagy úgy becsülték volna, mint a mellette való táblákat, vagy az összest felsrófolták volna". Esterházy Miklós Móric azonban távolról sem volt megelégedve ezzel az eljárással, s a tőle megszokott kemény hangú utasítást írta a kasznár jelentésére: „Rosz58. L. az 53. jegyzékben id. forrás. 1856. Ászár. 59. L. az 53. jegyzetben id. forrás. 1883. Nagyigmánd.
