Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Für Lajos: Kataszteri felvételek a Csákvári uradalom területén

Helyénvalónak látszik végül, — inkább csak réseket nyitogatva — ha egy rövid európai kitekintéssel zárjuk le vizsgálódásainkat. A föld tisztajövedelme, amelyre nálunk is az „egyenlő" és „arányos" polgári adózás rendszere felépült, valójában a tőkés földjáradék egyik sajátos megjelenési formája lett: elvileg nem más, mint a termelési érték és a termelési költség különbözete. Szembetűnő azonban, hogy a tisztajövedelem kiszámításánál a Monarchiában mindenütt két nagyon fontos gazdasági tényezőt mellőztek. Nevezetesen: figyelmen kívül hagyták egyfelől a földbirtokon fekvő adósságterheket, másfelől viszont nem vették számításba a gazdálkodás színvonalát és eredményességét megjavító gazdasági befektetések egy részét sem. Az előbbi nyilvánvalóan csökkentette, az utóbbi viszont (pl. a gazdasági épületek száma és minősége, egy-egy feldolgozóüzem, a „forgótőke kamatjai") feltétlenül emelték volna a földbirtok tisztajövedelmét. A Monarchia ebből a szempontból átmeneti helyet foglalt el Európában: Szászországban és Piemontban pl. a föld tisztajövedelmének megállapításakor a termelési költségek mellett az adósságterheket is levonták a nyershozam értékéből, vagyis e két európai tartományban a földbirtok tényleges értékére épült fel az állami adók rendszere. Belgiumban, Porosz- és Franciaországban viszont nemcsak az adósságterheket, de még a gazdasági befektetéseket is mellőzték a tiszta jövedelem kiszámításánál.

38 A másik feltűnő fogyatékossága ennek a szisztémának az volt, hogy nem vette figyelembe a földbirtokok jövedelmezőségénél egyáltalán nem elhanyagolható állatállománynak sem a darabszámát, sem a minőségét. Az osztrák szisztéma mintegy önmagában vizsgálva csak a föld hozamát, valójában elválasztotta azoktól a járulékos jövedelmektől és beruházásoktól, melyek pedig már a múlt század utolsó harmadában, a tőkés mezőgazdaság fejlődésének azon a fokán is jelentős mértékben módosították egy-egy földterület tiszta jövedelmét. Állami, megyei s községi föld-, jövedelmi és útadók egész rendszere épült fel a kataszteri tisztajövedelemre, ezért a rendszer megalkotói az adóbázis szilárdságára és állandóságára törekedve, a tisztajövedelem megállapítása körül főként és elsősorban a természetitalajadottságokból, mint a legkevésbé változó alapból indultak ki, a jövedelemszámításnak egyébként bonyolult műveleteit zömmel erre összpontosították. Érthető, hogy így az egyébként is jóidőre megmerevített tisztajövedelmi értékek csak részben tükrözték a mozgékony és folyton növekvő jövedelem tényleges értékét. A mezőgazdaság általános fejlődése során idők múltával a tényleges jövedelem valójában állandóan emelkedett s egyre inkább eltávolodott a kataszteri tiszta jövedelem telekkönyvekben rögzített összegétől. II. A csákvári Esterházy-uradalom négy vármegye (Fejér, Veszprém, Komárom és Győr), 16 község és 11 puszta határában terpeszkedett, területe 63 ezer kat. hold volt. Természeti adottságait tekintve dunántúli viszonylatban sem tartozott a legkedvezőbb fekvésű uradalmak közé. A Vértest magába foglaló s a hegységet koszorúként övező uradalom földjeit nagykiterjedésű erdőségek borították. 1858-ban az uradalom területe így oszlott meg az egyes művelési ágak között :

39 Belsőség 424 kat. hold Szántó 18 808 kat. hold Pét 4 227 kat. hold Legelő 8 721 kat. hold Erdő 30 182 kat. hold.+ Tóthréde: 569 kat. hold. 38. Gyürky Antal: a 19. jegyzetben i.m.7.p. 39. OL. P. 188. I. I.e. 1858. sz.n.