Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Matolcsi János: Hét évtized a magyar agrárkultúra szolgálatában (1896—1966)

eiós anyag megértését és választ adnak a felmerülő szakmai kérdésekre. A rendszeresített közérthetően tudományos előadások keretében pedig egy-egy mezőgazdasági vagy agrártörténeti téma szélesebb kibontására, többoldalú megvilágítására és vetített képekkel való illusztrálására van lehetőség. A múzeum tudományos dolgozói azonban nemcsak előadások tartásával, hanem ismeretterjesztő cikkek, dolgozatok közlésével is kiveszik részüket a népművelő munkából. A látogató közönség változatos érdeklődésének jobb kielégítése végett vezette be múzeumunk a mezőgazdasági szakfilmek rendszeres vetítését. A naponkénti műsort a múzeum valamennyi szakfilmet tartalmazó filmtárának anyagából állítják össze, az aktuális és a .súlyponti agrárfeladatok figyelembevételével. A termelőszövetkezetek, oktatási intézmények és más látogató csoportok tetszés szerint választhatnak a múzeum filmkészletéből. Gyakran előfordul, hogy kollektívák összekapcsolják a filmvetítést a téma helyszíni megbeszélésével, ahol alkalmasint sor kerül a tapasztalatok, tanulságok összegezésére is. Az ilyen esetek különösen bizonyítják, hogy az ismeretterjesztésnek a múzeumban alkalmazott többféle módja hasznosan egészíti ki a kiállítási szemléltetést. A gyűjtő munka és a tárgyi gyűjtemények Az agrármuzeológiának három, egymással szorosan összefüggő fő munkaterülete van: a tárgy- és anyaggyűjtés, a tudományos feldolgozás, továbbá a kiállításrendezés. Közülük középponti szerepe a tárgy- és anyaggyűjtésnek van, mert a mezőgazdaság történeti emlékeinek és a múlt tapasztalatainak felhalmozása nélkül a másik két funkció sem volna teljesíthető. A múzeum csakis a mezőgazdasági tárgyaknak, dokumentumoknak történetileg értékes gyííjteménytárából merítheti a népművelés szolgálatában álló kiállítások bemutató anyagát, másrészt csakis ilyen gyűjtemény alkothatja az agrártörténeti kutatások dokumentációs bázisát. A mezőgazdasági termelés és a múzeumban folyó agrártörténeti munka sokoldalúsága következtében a múzeum gyűjteményei ma már rendkívül szerteágazóak. A tárgyak sokfélesége az alapítás utáni első gyűjteményekre is jellemző volt, azóta pedig a gyűjtőkör jóval szélesebbé vált. A mezőgazdaság úgyszólván valamennyi ágazatából összehozott tárgyak száma már 1899-ben 10 000-en felül volt,

17 azoknak jó része gazdák és agrárintézmények ajándékozása révén került a múzeum birtokába. Ma is időszerű az alapításkor közzétett felhívás: „Felkéretik mindenki, főleg azonban a nemes áldozatkészségéről ismert magyar gazdaközönség, hogy a mezőgazdasági közérdek előmozdítása céljából a múzeumnak akár ajándékozás, akár csak letéteményképpen oly tárgyakat juttatni szíveskedjék, melyek abban méltó helyet foglalhatnak. Különösebben kívánatos volna, hogy az ajándékozók figyelme régi okmányok, nyomtatványok, könyvek, füzetek, röpiratok, képek, térképek, érmek, emléktárgyak, modellek vagy természetnagyságú eszközök és gépek, faragványok, különféle mezőgazdasági termények és termékekre stb. fordíttatnék.'"

8 Az akkori felhívás hatékonyságát bizonyítja, hogy még külföldről is érkeztek adományok, így például a philadelphiai kereskedelmi múzeum a nemzetközi forgalomban levő gazdasági magvak mintáit tartalmazó értékes maggyűjteménj't küldött.

19 A második világháborúig, kisebb megszakításokkal, folyamatosan gyarapodott a múzeum gyűjtemény-anyaga, bár egyes esetekben az elhamarkodott selejtezés törté17. A Magyar kir. Mezőgazdasági Múzeum tájékoztatéj szak-katalógusa. Budapest 1899. 26 p. 18. Előzetes tájékoztató a Gazdasági Múzeumban. Budapest. 1897. 24 p. 19. A Magyar kir. Mezőgazdasági Múzeum tájékoztató szak-katalógusa. Budapest. 1899. 24 p.