Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Wellmann Imre: Pestmegye viszálya Pest városával piacra vitt paraszti termelvények körül az 1730-as években
ezektől az illetékszedési kihágásoktól addig is, míg a szolgabírák által összeírandó túlkapások fölterjesztésére kerülhet sor. 75 1736 november 20-át írták, mire a falvak kimutatásai a lakosaik Pestre járásakor fizetett összegekről egybegyűltek, s azokat a közgyűlés — bár, mint hangoztatta, csak részben és kivonatosan, hogy tömegükkel a felsőbb hatóságot ne terhelje — továbbította a Helytartótanácsnak. (A 40 község közül, melyek a szolgabírák felszólításának eleget tettek, valóban csak 12-nek a kimutatásából vett ki olyan, részben személyenként és alkalmanként részletező, részben összesítő adatokat, melyek azt mutatták, hogy a város az egyes esetekben — így országos vásárkor is, midőn a szekerek a falakon kívül maradtak, s akkor is, ha üresen jártak vagy a jószágot nem sikerült eladni — meglehetősen változó, de általában az előírtat meghaladó: 10—15 dénáros vagy ennél nagyobb taksákat szedett.) A kimutatás kísérő iratában a vármegye úgy állította be a dolgot, mintha 1734-ben nem kapott volna választ, amikor a városnak még 1733-ban közölt s ugyancsak mellékelt, heti vásárokra szóló kövezetvám- és mérőpénz-szabályzatába foglalt, olyannyira megemelt díjtételek mérséklését kérte (holott, mint láttuk, a nemesek taksálását kivéve, a valóságban belenyugodott azokba). Addig is — tette hozzá —, míg e kérésünkre válasz érkezik, hozzájárultunk, hogy a falvak népe a városi szabályzatnak megfelelő illetékeket megfizethesse. A Helytartótanács döntését azonban mind a mai napig nem tudtuk megkapni, viszont azt kell látnunk, hogy a magisztrátus — mint a falvak vallomásai bizonyítják — a tulajdon előírásain tíilmenő fizetséget kényszerít ki, nemcsak a szegény adózókat nyomorítván ezzel szüntelen, hanem még a nemesi kiváltságokat is nyilvánságosan megsértve, mikor földesuraknak élelem eladására beküldött embereit is megtaksálja. Kérjük azért: a Helytartótanács törölje el ezeket a visszaéléseket, magát a díjszabást pedig, melyet a vámhellyel nem bíró város önkényesen állapított meg oly magas összegekben, korlátozza az 1649:19. és (a száraz és szükségtelen vámokat eltörlő) 1723:15. te. értelmében. Záradékul a vármegye a nyomorult adózókra való, folytonosan visszatérő hivatkozással iparkodott nagyobb nyomatékot adni kívánságának. Kérte, vegye méltó tekintetbe a kormányszék a jobbágyoknak, kivált a téli kvártély és a számtalan katonai vonulás idején, annyi és oly súlyos szolgáltatástól szorongatott, földre sújtott, szinte már elviselhetetlen állapotát, könnyítsen rajtuk ez elszegényítésükre és így a köz kárára irányuló megterhelés dolgában, s tegye őket ezáltal további teherviselésre képessé. 70 Hiába volt a szép szólamokkal fűszerezett érvelés, Pest megye ostromát az eladni vitt cikkekre kirótt pesti illetékek ellen ezúttal sem koronázta siker; tulajdonképp meghaladott álláspontot képviselt, mikor mindegyre XVII. századi országgyűlési végzésekre hivatkozott, olyanokra, amelyekben a nemesség a városi polgárság visszaszorításával próbálkozott. A magisztrátus viszont, mely a pékek érdekében tettleges erőszaktól sem riadt vissza, szinte úgy állt hozzá a piac kérdéséhez, mintha csak előrelátta volna a városnak feudális korlátokon áttörő későbbi fejlődését : állta a sarat akkor is, midőn tulajdon piaci díjszabása, sőt annak áthágása került szóba, s ilyenformán a mészárosok dolgában kapott kölcsönt sikerült visszaadnia. Ezzel szemben a vármegye, mint aki nem bízik akciójának sikerében, úgy próbált, már nem az eddig kevés, megértést mutatott Helytartótanácson, hanem a város másik felsőbb hatóságán: a Kamarán keresztül legalább az egész ügy egyik mellékhajtásában elégtételt szerezni magának. Bőségesen ecseteli a magisztrátus — állapította meg a közgyíílés —, mennyi költséggel kénytelen a kövezetet karbantartani és hidakat építeni. (Valóban, nemcsak a Helytartótanács irányában hivatkozott erre: a szer75. Uo. 1736 júl.30, 172.p.; szept. 11, 202—6,p. 76. Uo. 1736 nov.20, 268—71.p. Misc.pol.l736:12.
