Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Wellmann Imre: Pestmegye viszálya Pest városával piacra vitt paraszti termelvények körül az 1730-as években
tói, mikor azokat a falakon kívül tartják, hol útjavításra semmi szükség. Azzal a kéréssel zárta tehát panaszát a vármegye, hogy a Helytartótanács orvosolja a helyzetet, védje meg a vámmentességet magában foglaló nemesi kiváltságot és a nép érdekét. 52 A Helytartótanács maga is úgy látta, hogy a díjak igen túlzottak, s a nemes ember különben is mentes minden vámtól, fizetségtől az országban. Azzal küldte meg tehát a megye panaszát a városnak, hogy részletesen jelentse : kitől (jelesül nemesektől) mikor miféle díjakat szed s mi alapon, kinek az engedélyéből ? Pest magisztrátusának válasza így hangzott. Minden pozsonyi mérő gabonából nem 2, hanem l 2 /3 dénárt szedet, országos és hetivásárkor, nemestől, paraszttól egyaránt. Nemes embertől azért, mert ha az köteles leróni, amivel tartozik, midőn lábasjószágggal kereskedik, miért élvezne mentességet, mikor ugyanilyen céllal gabonát hoz eladni ? A méltányosság nem engedi, hogy valaki egy harmadik rovására gazdagodjék (eredetileg ez is szerepelt a szövegben : a nemesség, illetőleg a megye a város kárára kívánnának mentességet). Az 1 krajcár mérőpcnzt, akárcsak Budán, a visszafoglalás óta zavartalan, királyi kiváltsággal erősített gyakorlat alapján szedik. Tartozik továbbá a paraszt, ha gabonát hoz eladni, kövezetvám címén szekerenként (hozzáértve a vonójószágot) 5 dénárral (tehát nem 20-szal 24 mérővel megrakott szekér után, mint a megye állítja) ; ettől a nemes ember mentes. Amikor pedig a jobbágy tovább marad, az 1723:15.tc. alapján vesznek rajta napi 2 dénárt minden lábasjószág után. A kövezetvámot az utcák karbantartására és javítására fordítják, a mérőpénzt a mértékek javítására és a méréshez szükséges alkalmazottak fizetésére, ami magában sem csekély költség. De az utóbbi ezenfelül ugyancsak az utak javításával és a város tisztántartásával járó súlyos kiadások fedezésére is szolgál, mivel a kövezetvámból befolyó jövedelem ezek hatodára sem elegendő, lévén hogy az út az ország minden részéből szinte elkerülhetetlenül Pesten vezet keresztül, s a Királyi és a Hétszemélyes Tábla jelenléte nagy forgalmat okoz. Mindezek alapján azt kérte a város, hogy a Helytartótanács tartsa és oltalmazza meg eddigi zavartalan gyakorlatában. 53 Amint látható, akadt egy-két gyenge pont a városi tanács érvelésében. Így nem nyilatkozott arról: miért szedet országos vásár alkalmával, tehát külterületen is kövezetvámot, s a két-két dénárt miért hajtja be minden mérő gabona után és milyen alapon? De amiről számot adott, egyelőre még az sem jutott a megye tudomására, mivel a Helytartótanács hosszabb idő elteltével végül is továbbterjesztette az ügyet királyi döntésre. Miután így hiába várt feleletre teljes négy hónapon át, Pest megye november 9-i közgyűlésén a közvetlen intézkedés terére lépett. Kiküldte Horányi Gábor szolgabírót, hogy szólítsa fel most már szabályszerű nyilatkozattételre a. magisztrátust: mit szedet a vásárokra hajtott jószág után; mit a hetivásárkor s egyébként a városba behajtott szekerektől és mi címen, mit azoktól, amelyek a kapun kívül állnak meg; mit a mértékektől? A szolgabíró azzal a válasszal tért vissza a bírótól, hogy az a kérdőpontokat a városi tanács elé terjeszti. 54 Közben azonban Pest megye közvetlenül is meg akart győződni a kifogásolt gyakorlatról: megbízottakat küldött ki a közelgő Lipót-napi vásárra, hogy figyeljék meg, milyen taksákat szed a város. A jelentés a tapasztaltakról így adott számot: a vásárra hajtott marháért, akár eladhatták, akár nem, darabonként 7% dénár álláspénzt kellett fizetni s eladás esetén a budai harmincadosnak még külön 9 dénár 52. PL. Int. a.a. 1912. — Országos Levéltár. Helytartótanácsi levéltár, Fasciculi mensinm (a továbbiakban: OL. Fase, mens.), Litterae 1733 Jul. 8. 53. Uo. — OL. Fase. mens. Litterae 1733 nov. 24. 54. PmL. Közgy. jkv. 1733 nov. 9, 179—SO.p. Mise. pol. 1733:9. — PL. Int, a.a. 1912. 7* 99
