Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Barbarits Lajos: A vetőgép magyarországi elterjedésének angliai és németországi előzményei
A VETŐGÉP MAGYARORSZÁGI ELTERJEDÉSÉNEK ANGLIAI ÉS NÉMETORSZÁGI ELŐZMÉNYEI Barbants Lajos Ahhoz, hogy rekonstruálni tudjuk a vetés gépesítésének térfoglalását és szerepét a magyar mezőgazdaságban, kitekintés szükséges a vetéstechnika fejlődésének azokra a külországi összefüggéseire, amelyek ennek a kérdés-területnek hazai alakulását befolyásolták. A magyar mezőgazdaság az erre vonatkozó gyakorlati impulzusokat kívülről kapta, de a termelés társadalmi alapjainak változása hazánkban csak későn következett be, a feudális konstrukció nem adott ösztönzést a vetés fejlődöttebb formáinak bevezetéséhez. Ehhez képest korán, a XVIII. század második felében történtek próbálkozások magyarországi uradalmakban (Ercsi, Keszthely, Garamszentbenedek, Regőc stb.) főleg angol és német vetőgépekkel. Ugyanakkor azonban - és még évtizedek múlva is - a magyar mezőgazdaságfejlesztés legtekintélyesebb elméleti és gyakorlati szakemberei is (Nagyváthy János, Pethe Ferenc, Rumy Károly és mások) a gépi vetéssel szemben a kézzel való vetést részesítették előnyben. A fejlődési folyamat szélesebb áttekintése szükséges annak felismeréséhez, hogy a termelési problémáknak világszerte folyó akkori vitájában a bírálat hangja is a haladás erővonalainak irányában hatott, még akkor is, ha azok a körülmények különbözősége és azok kölcsönhatásai miatt nem minden esetben voltak azon nyomban felismerhetők. * A XVIII. század vége meghozta a vetőgépfejlődésnek azt a szakaszát, amikor az Angliából elindult, többoldalúan javított sorművelés megtalálta alkalmazásának nemcsak racionális kereteit, hanem a hozzá való gépkonstrukciókat is. A korszak elején jelent meg Franciaországban a Levrie-féle háromsoros vetőeke, amely sokban hasonlított Chateauvieux svájci feltaláló vetőművére. Ekének csak az alakja miatt nevezték, de a barázdákat nem eke vasak, hanem - lazább talajon legalábbis - vasalt, merev vetőcsövek húzták meg, és kötött talajon fel kellett rá szerelni a Chateauvieux-féle külön barázdahasító ekevasakat. A vetés magmennyiségét ennél az újfajta vetőgépnél a magláda előre- buktatásával lehetett változtatni. Új volt ezen a gépen, hogy a vetőtölcsérek nem voltak szilárdan beépítve, hanem egy fogantyú segítségével elmozdíthatok voltak, miáltal a maghullást, ha valamely okból szükségessé vált, szüneteltetni lehetett. A francia Duhamel csak sik területen, laza talajon találta megfelelőnek Levrie vetőgépének működését. Egyébként az volt a véleménye, hogy „magas ágyakra szántott mezőkön semmiféle vetőgép nem alkalmas, erre a célra valami kisebb szerkezet lenne jobb .. . amit egy egyszerű ekére lehetne 25
