Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Dr. Takács Imre: A mezőgazdaság általános szakfelügyelete a polgári Magyarországon

fásítást, fektetéses trágyázást, vízlevezetést, újragyepesítést stb.-t. Előterjesztést tettek legelőjavítási államsegélyek és -kölcsönök engedélyezése iránt, tervet dolgoztak ki a közlegelők javítására, illetőleg felújítására s az e célra folyósított állami támogatás összegének felhasználását ellenőrizték. Közreműködtek legeltetési társulatok alakításában, ellenőrizték azok működését és a legeltetés rendjét. A járási hatóság képviselőjével együtt ellenőrizték a legelőrendtartás, illetőleg községi közlegelők esetében a legeltetési statútum rendelkezéseinek megtartását. Véleményezték a kedvezményes fűmag iránti kérvényeket és azokat a kérvényeket is, amelyek a meglevő állatlétszámmal legeltetés útján ki nem használható területeknek átmenetileg szántóföldi műveléssel vagy kaszálással való hasznosítására irányultak; az engedélyezett időtartam lejártával ellenőrizték a területnek legelőként való újabb használatba helyezését. Felülvizsgálták a legelőbirtokossági és legeltetési társulati költségvetéseket, fellebbezéssel éltek az okszerűtlen közgyűlési határozatok ellen, előterjesztést tettek a rosszul gazdálkodó legeltetési társulatok ön- kormányzatának felfüggesztése és miniszteri biztos kinevezése iránt. Minden évben jelentést tettek a miniszternek az osztatlan közös legelők állapotáról és az azok állagában bekövetkezett változásról. Legelőműtrágyázási kísérleteket kezdeményeztek, legelőversenyek szervezésében részt vettek. Propagálták a szántóföldi takarmánytermesztést, támogatták a zöldmezőszervezetek munkáját;62 4. megszervezték és kiszállásaik alkalmával ellenőrizték a növényi és állati kártevők irtására, a termelés sikerét veszélyeztető gombabetegségek elleni védekezésre vonatkozó rendszabályok végrehajtását. Amennyiben pedig a mulasztó birtokos költségére leendő hatósági irtás elvégeztetése körül a községi elöljáróság részéről kellő erélyt nem tapasztaltak, intézkedés végett a járási hatósághoz fordultak. Oktatták a mező- és a hegyőröket, valamint a pásztorokat a kártékony növények és állatok, továbbá a gombabetegségek felismerésére és a védekezés módjaira.63 64 65 Közérdekű feladatot láttak el azzal is, hogy a mezőgazdasági kihágások (szabálysértések) rendőri büntetőbírói tárgyalásán a közvád képviselője mellett mint szakképviselők jártak el;

5. munkájukban támogatták az iskolán kívüli népművelő bizottságokat. A mezőgazdasági szakismeretek terjesztése elsősorban az arra hivatott szakoktatási intézetek feladata volt ugyan, de évről évre több gazdasági felügyelő kapott megbízást a földművelésügyi minisztertől 2-3 hónapos „ezüstkalászos” téli gazdasági tanfolyam vezetésére. A községi állatgondozók, pásztorok számára tanfolyamokat szerveztek és vezettek. A téli hónapokban számos előadást tartottak a talajelőkészítés, a trágyakezelés, a műtrágyázás, a növényápolás, a növényvédelem, az állat- tenyésztés és a takarmányozás témaköreiből, tavasszal kint a szántóföldön bemutatták a jól kezelt istállótrágya hatását. Istálló-, udvar- és legelőszemléik, határjárásaik, törzskönyvi bírálataik során is bő alkalmuk nyílott a korszerű szakismeretek terjesztésére.

6. a mezőgazdasági hírszolgálat keretében megszervezték és irányították a gazdasági tudósítói kart, feldolgozták és .a miniszterhez felterjesztették a tudósítók jelentéseit, hogy gazdaságpolitikai programjához megbízható adatai legyenek. De ezen túlmenően is jelentettek a miniszternek minden olyan jelenséget, amely a mezőgazdasági termelés terén, a gazdák vagy a mező- gazdasági munkások körében felmerült és amelynek ismerete a minisztérium működése szempontjából fontos lehetett. Termésbecslést végeztek, időszaki statisztikai jelentéseket készítettek;

7. az 1921-ben 158 főre felemelt létszámú felügyelői kar közreműködött az 1920 : XXXVI. törvénycikkel bevezetett földreform végrehajtásában: a felügyelők szakértőkként a tárgyaló biró mellett éveken keresztül részt vettek a megváltási eljárásban, ellenőrizték a földhözjuttatottak gazdálkodását, termelési tanáccsal látták el őket, meghallgatták panaszaikat, szerepük volt azok felülvizsgálásában. Ahol a földigénylőket a törvény szűkkeblűsége miatt földmegváltás útján kielégíteni nem lehetett, elősegítették kishaszonbérletek alakítását. Ellenőrizték az ingatlanközvetítők működését és a mezőgazdasági ingatlanforgalmat.64 Adásvétel vagy árverés esetében előterjesztést tehettek az állami elővásárlási jog gyakorlására. Figyelemmel kísérték a földhaszonbérek alakulását.65 Ellenőrizték a parcellázások során földet szerzők helyzetét és gazdálkodását. A tagosítási eljárásban az azt elrendelő határozat hozatala előtt a szakértői bizottság tagjaiként működtek közre;

8. felülbírálták az 1898 : II. törvénycikk értelmében a községi elöljáróság előtt kötött gazdasági munkavállalói szerződéseket. Hivatalból tagjai voltak a gazdasági munkabérmegállapító bizottságoknak; ellenőrizték a munkástoborzók működését és az Országos Gazdasági Munkáspénztárnál (utóbb az ebből lett Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetnél) balesetbiztosítási

62 A zöldmezőszervezelek olyan társadalmi alakulatok voltak, amelyek a rét- és a legelőgazdálkodásnak, valamint a szántóföldi zöldtakarmányok (lucerna, herefélék, zabosbükköny, csillagfürt stb.). termesztésének fellendítése végett tömörítették a gazdákat. E cél megvalósítását a Földművelésügyi Minisztérium anyagilag támogatta.

63 1936-ban külön igazgatási szervek (növényegészségügyi körzetvezetök és helyi megbízottak) vették át a gazdasági felügyelőktől a növényvédelmi szakfeladatok nagyobb részének intézését (24 000/1936. F. M. sz. r.}.

64 Megkönnyítette ezt az, hogy az adásvételi szerződéseket a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága hagyta jóvá, amelynek a gazdasági felügyelőség vezetője tagja és szakelőadója volt.

65 Ez sem ütközött nehézségbe, mert a haszonbérleti szerződéseket szintén a gazdasági albizottság hagyta jóvá.

158