Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Orbán László: Az első nemzetközi vadászati kiállítás és magyar vonatkozásai
dálkodnak. Ez a felismerés vetette meg az alapját aztán a vadgazdálkodásnak, amely később - mint minden gazdálkodási tevékenység - már a tudomány segítségét is igénybe vette. Ez a fejlődési folyamat egyben a vadászat és vadgazdaság fokozatosan gyorsuló feltörésével járt, ami az iránta megnyilvánuló általános érdeklődés mind erőteljesebb növekedésében is kifejezésre jutott s egyre nagyobb teret hódított számára a nemzetközi kiállításokon. Mégis egész a századfordulóig azokon még csak kisebb-nagyobb részlegként szerepelt s mint teljesen önálló, egyedüli téma először 1910-ben Béosben mutatkozott be a világnak - alig néhány évvel az első világháború kitörése előtt. Az első nemzetközi vadászati kiállítás megrendezésének érdeme Ausztriát illeti. Ebben bizonyára szerepe volt annak, hogy a volt Osztrák-Magyar Monarchia etnikailag és geográfiailag is különböző területe vadállományának rendkívüli változatosságával és világszerte ismert bőségével a vadászok valóságos paradicsoma volt s ennek megfelelően igen kiterjedt - összetételében azonban már nem heterogén - becsvágyó vadásztársadalommal rendelkezett. Ezek a helyzeti előnyök is bizonyára közrejátszottak abban, hogy a volt monarchia „első" fővárosában, Bécsben rendezték meg az első önálló vadászati világkiállítást. A siker világraszóló volt s olyan folyamatot indított el, amely az elkövetkező évtizedekben - két világháború és a velük járó impériumváltozások ellenére - további vadászati világkiállításokhoz vezetett. Az általános sikerből Magyarországnak is jelentős rész jutott, szereplésünk az első vadászati világkiállításon az eddigieket messze felülmúló elismeréssel járt. II. A kiállítás előkészítése, szervező és tervezési inunkái A vadászati világkiállítás gondolata már 1898-ban, a császár 50 éves uralkodói jubileumára összesereglett mintegy 4000 vadász körében felmerült. Amikor nem sokkal később már a kivitelére vonatkozó konkrét elhatározás is megszületett, rövidesen megindult az előkészítő és szervező, majd tervező munka. Az előkészítő bizottság elnöke és tagjai jórészt arisztokraták voltak. Ezek adták a fényt, a munkát azonban már kevésbé fényes nevek viselőire bízták. Az előkészítő bizottságnak egyetlen magyar tagja volt. Hasonló összetételű volt a magyar kiállítási részleg bizottsága is, 48 tagjából 26 volt a főnemes s 22 a köznemesi vagy nagypolgári középosztályhoz tartozott. Az előkészítő bizottság már eleve kitűzte a kiállítás célját, amelyet ekként jelölt meg: „...ki kell emelni általa a vadászat közgazdasági jelentőségét, megértést és rokonszenvet kell támasztani kulturális értékei iránt a széles néptömegekben". Hogy ez elérni szándékolt két főcélt mennyire közelítette meg - nagy közönségsikere révén - ma már nehéz lenne megállapítani. A századeleji osztrák nagyhatalmi aspirációknak mindenesetre hű kifejezője lett az eddigi egyéb bécsi kiállításoknál sokkal pompázatosabb, a látogatók elkápráztatására törekvő megjelenésével. Ez már az előzetes költségvetés összegeiben előre tükröződött. A költség- előirányzat 815 000 koronára rúgott, amelyre a kormány 400 000 korona, Bécs városa 300 000 korona szubvenciót biztosított. A jótállási alapra 413 000 ko82