Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Orbán László: Az első nemzetközi vadászati kiállítás és magyar vonatkozásai

és emlősöket, amelyekről az egykorú katalógus közelebbi meghatározást és adatokat nem közöl.2 Ugyanitt az említetteken kívül még a gróf Zichy család árvai uradalma őzagancsokat, Eszterházy Pál ugodi uradalma 5 db kiváló szarvasagancsot, G levitzky Aladár kitömött szárnyas és szőrmés vadakat, Schulz Sándor Miklós kitömött vadat és Zathureczky Gyula medvebőrt állított ki.3

Még szegényesebb volt az 1878. évi párizsi világkiállítás magyar vadászati anyaga. Itt a 40. szakosztály „Hordható fegyverek, vadászkészülékek" csoportjában csak Pacholek György budapesti kardmíves volt az egyedüli magyar kiállító, aki díszkardokat mutatott be,4 a 45. szakosztály vadászati termékei között pedig a debreceni Rieckl József vadászati terméknek minősített lúdpe- helyt állított ki

.5 Úgy látszik, a kiállítás „magyar országos központi bizottsága" 1877. május 2-án a „hazai közönséghez" intézett felhívása, amelyben annak a reményének adott kifejezést, „hogy Magyarország közönsége élénk részt veend a jövő évi párizsi világkiállításon is" a vadászokra hatástalan maradt.6 A gazdag anyagot kiállító erdészet keretében sem került az erdőgazdasági „mellékhaszonvételnek" számító vadászat bemutatásra.7

Csak az 1890. évi „általános mező- és erdőgazdasági kiállítás"-on Bécsben szerepelt a vadászat először külön részlegként, függetlenül az erdészettől - mint IV. Gruppe Jagd - s vadászattörténeti bemutatója külön pavilont is kapott. A kiállítási Rotunda egyik szárnyában pedig a vadásztrófeákat állították ki. Az egykorú beszámoló kiemeli, hogy a prezentált történeti anyagot a monarchia főnemessége bocsátotta a kiállítás rendelkezésére. Érdekes, hogy a beszámoló kitér a vadászat és a mezőgazdaság között mind gyakrabban ismétlődő konfliktus okra is, a kiállított vadászati anyagot azonban részletesebben nem ismerteti. A magyar vadászati objektumokról nem is beszél, de különösen kiemeli az „élethűen kitömött" vadcsoportolkat, amelyeknek egy része báró Rotschild magashegységi vadászat című kollekciójában volt látható.8

Még jelentősebb előrelépés történt az 1900. évi párizsi világkiállításon, amelyen a magyar vadászat kiemelkedő helyet foglalt a „Palais de forets" nemzetközi erdészeti csarnokában, de teljesen elválasztva az erdészeti részlegtől. Vadászati kiállításunk „festői és valóban művészi kiképzése mellett" tartalmában is gazdag és attraktív volt. Itt találkozott a kiállításlátogató közönség az első vadászati diorámák egyikével, amelyben „festői tájkép alkotta a hátteret, amely tájkép plasztikus kialakulást nyert az előtérben fák, bokrok, nádas, sziklák, tó és vízerek kiképzése által. Ezen csoportosítások között ügyes elrendezéssel állíttattak fel, élethű megjelenést jelképezve a kitömött állatok és pedig hazánk faunájának minden jelentősebb példányaival." Az uralkodóház tagjai és „főuraink nagy része és ismert vadászaink oly gazdag vadászati tropheákkal gazdagították a kiállítást, amelyhez hasonlót egy állam sem tudott felmutatni".

Érdekes, hogy a francia zsűritagok nem nagyon méltányolták a kiállításunk anyagát s úgy vélekedtek, „hogy nem a tropheák és a nevelt vadak kiváló pél2 Magyarország a bécsi 1873-i közkiállításon. Különleges katalógus a gazdaság-, ipar-, tudomány és művészet kiállított tárgyairól. Budapest 1873. (p. 43-51.)

•3 Josef Wessely: Die grosse Forstausstellung der ungarischen Länder, Wiener Weltausstellung 1873. (p. 10-12.)

4 A magyar osztály különleges katalógusa, közzéteszi az 1878-i párizsi közkiállitás Országos Magyar Központi Bizottsága, Budapest 1878. (p. 77.)

5 Ugyanott (p. 97,)

6 Az 1878. évi párizsi közkiállitásra vonatkozó közlemények. Budapest 1878. 10. füzet (p. 5.)

7 Hivatalos jelentés a Párizsban 1878-ban tartott egyetemes kiállításról. Negyedik füzet, Budapest 1879. (pp. 35.)

8. С. Früwirth: idézett munkája (p. 22-23.)

80