Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Donáth Ferenc: A nagybirtok igénybevétele az 1945. évi földreform során
delem izgalmát. Felosztották a nagybirtokot s nekiláttak dolgozni. A gyarapodás a gazdatársadalomhoz való asszimilálódás gondjai foglalkoztatják e községek új birtokosait amikor száz és száz községben még teljesen bizonytalannak érzik a földhözjuttatottak, hogy iaz egyszer kiosztott földet megtarthatják-e. Ezek a községek kivül esnek a földreform viharzónáján. Hogy milyen lefolyású lesz a reform, az mindjárt a számbavételnél eldőlt. Ahol nincs igazi nagybirtok, mert a jobbágy ősök már régóta megváltották, vagy öröklés, rossz gazdálkodás és fényűző életmód morzsolta szét egy-két száz holdas úri birtokká s juttatta javarészt paraszt kézre, ami valamikor uradalom volt, - a bizottság szeme minden számbajöhető hold földön megakad. A kisajátítható földek számbavétele általában alaposan folyik, ott is, ahol volt nagybirtok, s az igények kielégítése nem ütközik nehézségbe. A bizottságok munkájára nem az volt a jellemző, hogy nem élték a Rendelet-adta lehetőségekkel. Az érdekeltek ellenőrzése a bizottság ilyen magatartását úgyszólván teljesen kizárta. Van természetesen különbség a kiosztható földdel szűkén, vagy viszonylag bőven rendelkező bizottságok igénybevételi tevékenysége között, de ez nem a Rendeletnek az úri birtokosokkal szembeni végrehajtásában mutatkozott. A Rendeletet ezek is, azok is végrehajtották.15 A különbség abban jelentkezett, hogy az elegendő földdel rendelkező Bizottságok csák végrehajitották a Rendeletet, az utóbbiak túl is lépték. . Ahol nem volt nagybirtok, legfeljebb egyikét száz holdat meghaladó úri birtok, vagy még az sem, ahol tehát a Rendelet megismerésének első pillanatától kezdve a Bizottság és mindenki számára nyilvánvaló, hogy a föld nagyon kevés az igények kielégítésére, a szegény parasztok pedig érzik, hogy földet most kell osztani, mert ez soha vissza nem térő alkalom, amelyet kihasználatlanul hagyni nem lehet - a Bizottságok a kiutat két irányba keresték. Számba- vették, mit lehet a Rendelet alapján osztani - ha az ezer holdnál kisebb úri birtokból sem hagynak vissza a tulajdonosnak ÍOO holdat, hanem az igénylők nagy számára tekintettel azt is kiosztják; ha igénybe veszik a háborús szerzeményeket, a háborús és népellenes bűnösök földjeit: ha van, a község és az egyház földjét is, ha mindjárt a templom-udvar vagy sírkert betudásával sikerűik is fel az egyház birtokát az igénybevehetőség száz holdas határa fölé. És aztán számbavették, amit már nem a Rendelet, hanem az elv alapján igénybevenni jogosnak és igazságosnak tartottak. A tudatlanság sem lépheti át könnyedébben a jogszabály korlátáit, ahogyan a Rendeletet kitűnően ismerő földigénylő bizottságok túltették magukat a tilalmakon, elveik igazától vezérelve. Mi volt ez az elv, amely ott állott a magyar szegényparaszság földfoglaló forradalmi gyakorlata mögött, makacs kitartásának, elszántságnak és erőnek forrásaként, nemcsak a volt tulajdonosokkal, a jogszabályokkal, a reformot intéző felső szervek ítéleteivel szemben, de a kormány és pártjaik ellenében is? „Azé legyen a föld, aki megműveli!” - vallják a falvak szegényei. Nem összebeszélve, egymástól függetlenül, a meggyőződésnek azzal a mélységével, ami csak sok nemzedék tapasztalatából leszűrt igazságból fakadhat. Hová 15 Nagyon elvétve találni példát arra, hogy a KFB-ok eltértek a Rendelettől és nem vettek igénybe minden földet, illetve Rendelet-ellenesen többet hagytak vissza a birtokosnak. A Tolna megyei földbirt. tanács 1945. IV. 10-i jegyzőkönyve szerint a Tanács a kadácsi Földigénylő Bizottság határozatával ellentétben teljes egészében kisajátítja Sztankovánszky Tibor földbirtokát, mivel 1000 kh-on felüli birtok. Ugyanezen az alapon kisajátítja herceg Lichtenstein egész birtokát, akinek a KFB 200 kh-t mentesített. (Al. Szekszárd MFT 185/1945), A celdömölki járásból jelenti a MKP kiküldötte: . a földigénylő bizottságok sok helyen, sajnos túl nagy tekintélytiszteletet tanúsítanak a volt uraik iránt és nem veszik igénybe, vagy pedig mint pl, Tokorcson történt, azt mondták, hogy hát az uraság csak ennyit adott," (P. I. K. 5. 32.) 74 г
