Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Balassa Iván: Kezdetleges gabonatisztító eljárások
csíkiek, a kicsépelt gabonájuk felszórását a szél szeszélye alól. Ök ugyanis a csűrben a cséplőhely belső szélén éppen a középre halmozzák a polyvás gabonát, s a kapuba két deszkát tevén egymás fölé, a bejárást egészen elzárják; a deszkára ponyvát terítenek, úgy hogy az egyik széle a csűrbe érjen s a szérűn feküdjék, szeles időben a kaput is beteszik. Ekkor két cséplő egy alacsony padra a garmada mellé ül jobbról és balról, s rövidnyelű lapáttal az egyik jobb, a másik bal kézzel felváltva olyan erővel hányják a gabonát magosra és félkörben a kapu felé, hogy a tiszta szem a kapuig menjen, a polyva pedig - mint könnyebb test a tiszta szem s a cséplők közé hulljon le. Ez alatt a harmadik cséplő a szemet lapos seprővel folyvást sepregeti".61 E szórásmód megfelelői csak a magas hegységekben vagy a hideg északi országokban fordulnak elő. így ismerték egykor a huculok is.62 Van ilyen rövidnyelű falapát az ausztriai Auras-Gollban is, de biztosan itt nem állapítható meg, hogy szórásra használták-e vagy csak búzakeverésre, esetleg a zsák megtöltésére.63 A bjelorusszok elsősorban ilyennel szórtak.64 Észtországban65 éppenúgy gyakori volt, mint Lettországban.66 Egy 13. századi német Landgrafpsalter egy rövid nyelű lapátot a kezében tartó és ülve szóró alakot mutat be.67 Csaknem kizárólagos Finnországban és nagyon gyakran lehet vele találkozni Svédországban és Dániában is.68 Mindezeken a helyeken elsősorban időjárási okokra vezethető vissza e lassú eljárás alkalmazása. A munka belenyúlik a télbe és kénytelenek azt a négy fal között végezni, ott pedig szűk helyen nincs más módszerre lehetőség. * ‘ ( . Fentebb már többször utaltam rá, hogy a szórásnak nemcsak a termény megtisztítása volt a feladata, hanem annak osztályozása is. A legsúlyosabb szem mindig a legalkalmasabb vetésre, amint azt a múlt század első felének gazdasági irodalma is sokszor megállapította: „. . . azért jó a szórásnál vetés alá a közelebbre hullott magot, mint súlyosabbat és inkább kifejlettet külön választani s magul használni".69 Sőt még az üszög elleni védekezésnek is egyik módszerét látták az így kiválasztott magban. „Nézetem szerint az üszög elhárítása végett ajánlatos a szérűn szórás alkalmával legtávolabb pergett szemeket külön választani és a vetnivalót többször megrostálni".70 Ezért szórták fel a vetnivalót még akkor is, amikor már székére használták a szórórostákat vagy a cséplőgépek már viszonylag tiszta gabonát szolgáltattak. Úgy volt ez nálunk, akárcsak a finneknél, akikről teljes joggal állapítja meg Vilppula, Hilkka.- „A gép a szemeket nagyság szerint osztályozza, a szóráskor azok súly szerint, tehát a tulajdonképpeni minőség szerint, különülnek el egymástól.71 A szórás sem munkamenetben, sem munkaszervezetben nem vált el a csép- léstől, illetve a nyomtatástól. A kis gazdaságokban a nyomtatás, illetve cséplés egy részének befejezése után, ha alkalmatos szél mutatkozott fogtak ugyan61 Korizmics László-Benkő Dániel-Morócz István, Mezei gazdaság könyve 2:360-1. Pest 1855. 62 Györily István. Magyarság Néprajza 2:192. 63 Kollreider, Fr. Katalog zum Museum Bäuerlicher Arbeitsgeräte in Schloss Bruch Linz. 10. XIV. tábla. Wien 1957 64 Szerscsnitovszkij, A, Zemledelcseszkija orudija bjelerusszkogo Poleszja. Materiali po Etnografii Rosszii. 1:58-9. Moszkva 1910.; Zelenin, D. i. m. 54. 65 Manninen, I., Die Sachkultur Estlands 113-5. Tartu 1933. 66 Bielenstein, A. i. m. 2:512-3. 6" Vilppula, Hilkka, i. m. 251. 6S Uo. 216-8. 69 Magyar Gazda 1844. 2:538. 70 Magyar. Gazda 1844. 2:462. 71 Vilppula, Hilkka i. m. 219..
