Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Barbarits Lajos: A vetőgép magyarországi elterjedésének angliai és németországi előzményei
\ XIX. század elejének legjelesebb szakírói tették le a kontinensen is voksaikat a köztudomás asztalára: Mitterpacher, Hildebrand, Schwerz, Beckmann, Kolbe, Fabroni, Rossig, Busch és számosán mélyedtek el a sorművelés és gépi eszközei jelentőségének felmérésében. A gyakorlati kísérletek és szakirodalmi feldolgozások egyetértenek abban, hogy szórt vetésnél a sorba vetés minden tekintetben előnyösebb, de amikor már az üzemi kalkuláció szemüvegén át kezdték vizsgálni a kérdést, akkor az elemzők egyre több hátrányát is felfedezték a sorkultúrának. A bécsi egyetemen L. Trautmann, a mezőgazdasági tudományok professzora, a XIX. század első éveiben ismertette a gabonaféléknék Angliában „nagy és általános feltűnés mellett” nagyban is bevezetett sorvető, lókapás termelési módját, „aminek során több féle gépet találtak fel”, azokkal a magvakat 9-12 hüvelyk sortávolságra lehetett vetni, a sorközöket lókapával többször és gyorsabban megművelhették, és szükség szerint exstirpátorral vagy töltögető kapákkal is megjárathatták. A professzor mérleget is csinált az új művelési módról.20 A) Előnyök: 1. vetőmag megtakarítás, 2. egyenletes magelosztás és vetésmélység, 3. gyommentes, laza talaj, 4. erőteljes vegetáció, több termés. B) Hátrányok: 1. erősen munkaigényes, 2. kertileg megművelt földet kíván, 3. nagyüzemi keretek közt alkalmazása költséges, 4. gabonaféléknél rentabilitása kétséges, gyökgumósoknál inkább kifizetődő. Az angol üzemgazdász, A. Young is azon az állásponton volt, hogy a sorművelés igénye nemcsak a talaj minőségével szemben igen nagy, (gyomos, nedves földeken nem lehet eredménnyel alkalmazni), hanem a talaj előkészítés tekintetében is rendkívüli követelmények elé állítja a gazdát, már pedig megfelelő minőségű talaj magas fokú előkészítéssel sorművelés nélkül is jó termést ad. így látta ezt Ducket, a .sorművelés új technikájának feltalálója is, amikor kijelentette, hogy a magtakarékos vetést jól megmunkált földön kapás művelés nélkül is meg lehet valósítani.21 A sorművelő kultúra ellenzőinek egyike volt Gumphry Marshall, aki szerint22 a lókapa sem irtja ki a gyomot a sorközökből, a gyom kapálás után is mindig újrasarjad. Azt is megállapította, hogy a kapás művelés nem mindenfajta növény terméshozamát növeli, mert egyes növényeket a sorművelés magas szárak növelésére serkent, ami azonban leköti a termés gyarapításához szükséges fejlődési energiákat. A termőágaikat oldalra hajtó hüvelyesek meghálálják a sorművelést, mert a sorközök szabadon hagyásával növekszik a termő hajtások előnyösebb elhelyezkedéséhez szükséges terület, míg a gabonafélék szalmájának sűrűn kell állnia, mert a gabonafejek felfelé nőnek, tehát a növényt arra kell ösztönözni, hogy erőit a kalászok fejlesztésére fordítsa, ehhez pedig a sűrű vetés a jobb. Gumphry Marshall azzal zárja a sorművelés elleni érveit, hogy leglényegesebb a jó talajelőkészítés, ha pedig ez megvan, akkor kapálás nélkül is el lehet érni a sorművelés átlagos eredményeihez hasonló terméseket. Thaer sorra cáfolta az ellenvéleményeket, de már szűkítette a gabona sor- művelésének területét, amikor megállapította, hogy tavaszi gabonánál nincs szükség kapás sorművelésre, mert tavaszi vetés talaja nem ülepedik, nem kér- gesedik meg úgy, mint az őszi; az őszi gabonák közül pedig a búzát tartotta sorművelésre alkalmasnak. 20 Trautmann: Versuche einer wissenchaftlichen Anleitung zum Studium der Landwirtschaftslehre, Wien 1810. Г. Bd. 538. kk. 21 Krünitz i. m, 6ö8. p. 22 The Rural Economy of the Southern Counties II. 16. (id. Krünitz i. m. 666. p.) 36
