Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Barbarits Lajos: A vetőgép magyarországi elterjedésének angliai és németországi előzményei
közben nem lehetett észrevenni. 1797-ben Duwe, aki maga is javított Cooke vetőgépén, valamint Koch udvari istállómester tettek Zelle környéki birtokaikon komoly eredményekkel járó kísérleteket a sorvetéssel. Ezidőtájt Braunschweig sok nagy gazdaságában vetettek már sorvetőgépek'kel. Német gazdák körében is általános volt a megállapítás, hogy a sorvetés nagyobb gazdaságokban kétségtelenül előnyös. Cooke vetőgépéhez ugyanis kevesebb emberi munkaerő kellett, az egy menetben egy géppel végzett munka mégis gyorsabb, a termelési költség ennek következtében kisebb volt, és csökkent az általános üzemköltség azért is, mert Cooke vetőgépe elődeinél ritkábban hibásodott meg, egykönnyen nem dugult el, a gép üzemelése biztonságosabb volt. Volt azonban egy hátránya, amire Thaer is rámutatott: drága volt, 150 talléron alul nem lehetett hozzá jutni. Részben ennek tudható be, hogy még a minden új iránt fogékony, haladó módszerekre törekvő gazdák is (nemcsak külországokban, hanem Angliában is) tagadták a sorvetés gazdaságosságát. Nemzetközi vita a sorvetőgépek használatáról A nemzetközi viszonylatban is köztiszteletnek és tekintélynek örvendő Arthur Young (1741-1820) volt egyike Angliában a sorművelés legharcosabb ellenzőinek. Mellette nagy súllyal esett latba Lewis Majendie, a felvilágosodott, vállalkozó szelleméről közismert gazda, aki tekintélyes nagyságú birtokát teljes egészében sorművelésre rendezte be, mígnem többévi, sokoldalú kísérletek után - A. Young közlése szerint - kijelentette, hogy babon kívül többé semmit nem termel sorművelésben, hanem kizárólag szórva vetésre rendezkedik be. Megállapította, hogy a sorműveléshez a többszöri kapálás miatt sokkal több ember és több fogat kell, s ez a többlet éppen a szántóföldi munkacsúcs idejében jelentkezik. A sorvetés és sorművelés hívei viszont kiszámították, hogy mindebből 1 acre (1126 négyszögöl) földre mindössze 1 shilling 6 pence költségtöbblet származik, s a termelési módszer haszna mellett ez nem jelentékeny. Egy gazdasági év összes munkanapjait véve a számítás alapjául, valóban nem sok a munkaigény-többlet, csakhogy ez a többlet emberben, állati erőben néhány, a mezőgazda számára amúgyis nehéz hónapra torlódik össze, és felborítja a gazdaság munkaerő-gazdálkodását. A német kísérletezők is megállapították, hogy kötött, agyagos talajok sorművelésre nem alkalmasak. Thaer abban foglalta össze véleményét, hogy a sorműyelés a tőkével rendelkező gazdának hasznothajtó, a tőkeszegény gazda azonban tönkremehet bele. Kívánatosnak tartotta a módszer terjesztését mindenütt, ahol a megfelelően megművelt talajt biztosítani lehet, de bolondnak, eszeveszettnek minősítette a francia Carrard arra vonatkozó javaslatát, hogy minden gazdát törvényhozási úton kötelezzenek a sorművelés bevezetésére. A sorműveléshez használt vetőgépek felett is évtizedes vita folyt ebben az időben több ország gazdái között. Főleg Ducket és Cooke vetőgépei körül szakadtak két táborra a sorművelés hívei, még a feltalálók hazájában, Angliában is. Sok angol gazda megmaradt a kétmenetes Ducket-féle sorvetés mellett, a vetésváltást szélesebb keretek közt alkalmazó gazdák azonban szívesebben dolgoztattak Cooke-féle vetőgépekkel. A vetőgépnek a váltógazdasághoz való alkalmazása hozta létre 1800 táján a német Winter találmányát, amelyet gabonán kívül hüvelyesek, répa és egyebek vetésére is lehetett használni. Komplikált és érzékeny szerkezetek helyett „a legegyszerűbb matematikai törvények alapján épült", hatsoros, olyan erős és masszív volt, hogy „semmi sem árt 32
