Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Kovács Miklós: A lipicai ménes menekítése Napoleon seregei elől

A franciák el is érték Lipizzát. Abbeli csalódásukban, hogy a ménest nem találták ott, értelmetlen pusztítást végeztek. „Az épületeket alapjaikig lerombolták és a ménes valamennyi hátrahagyott iratát megsemmisítették/'4

A Campo Formio-i béke a lipicaiaknak is visszaadta a hazájukat. Októberben hazatérhettek. Ugyanabban az évben - most meg őszi időjárásban - másodszor is megtették a nagy utat. Visszaérkezve az elpusztított ménestelepre, az amúgy is kemény életet nyújtó Lipizzán a lovakra - évekig - az ideiglenes elhelyezés, gyengébb téli takarmányozás s az ezzel járó szenvedés szakadt. Jó négy évbe telt, míg az épületek stb. teljesen elkészültek s akkor pedig, 1802 januárius 4-én földrengés pusztított Lipizzán.4

Magyarországon nevelt lipicai mén

Közben a háború árnyéka szintén rávetődött a ménes e karszti otthonára, mert 1798-ban, egy évvel a magyarországi első menekülés után, megint riadóz- tatni kellett a ménest. A franciák ismét közeledtek feléje. A ménest Össze is verték s már az elindulást is beosztották. De szerencséjükre a franciákat visszaverték, akkor nem kellett menekülniük, a ménes otthon maradhatott.

Tehát az első Magyarországra való menekülés után a ménes nem élvezhette a régi elhelyezés rendjét és biztonságát, szokatlan és nehéz körülmények között

4 Ackerl-Lehmann : Die edlen Lipizzaner, Weimar, é. n.

248