Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Dr. Szabó Miklós: Berzsenyi Dániel, a mezei szorgalom némely akadályairól

még lenézően, becsmérlően, sőt gyűlölettel írt.60 Később viszont már védelmébe kívánta venni a jobbágyokat és róluk szinte már a féltés, a pártolás hangján szólt s a velük való durva bánásmódot, mint láttuk, elítélte.

Elvetette Berzsenyi azt az akkor igen elterjedt felfogást, hogy minél butább a nép, annál hasznosabb, helyesebben mondva: hogy annál jobban kihasználható. Rövidlátó birtokostársainak kifejtette, hogy: a nép ostobasága éhséget szül és az ilyen helyeken a legnagyobb dolog idején is csak üres hasát mutogatja a hajdúnak.61

Hangoztatta Berzsenyi, hogy a jobbágy is ember, azzal is emberségesen kell bánni. Hirdette, hogy: az ember mind a nyeregben, mind az eke mellett érzi a maga méltóságát. És Berzsenyi valóban sohasem kényuraskodott, hanem ellenkezőleg, - mint tudjuk -, egy patriarchális életrendszert kívánt háza körül kialakítani.

Egyik adoma szerint, amikor Döbrentei Gábor és Pataky Mózes niklai látogatásukról hazautaztak. Berzsenyi kocsisai állítólag azt mondták gazdájukról: „Az a mi földi istenünk. A' bizon senkit se bánt, peig jó gazda.”

Berzsenyinek minden bizonnyal nem sok baja volt a jobbágyokkal. 1812-ben, e rossz évben ugyan Berzsenyi is szerepelt azon a vizsgálaton, melyet a jobbágyok panaszára a megyei küldöttek folytattak le a niklai birtokosok, ezek során Berzsenyi ellen pl. egy legelő-bérbeadási és egy robot el nem számolási ügyben, de a panasz, - amint azt a jobbágyok is elismerték -, alaptalannak bizonyult. S bár igaza lett Berzsenyinek, - „a vizsgálatra érzékenyen reagált”.62

Berzsenyit ez időben bizonyára a maga gazdaságának válsága mellett már az őt eltartó jobbágyok nyomorúsága is nyugtalanította”.63 És bár a megoldás keresése során a jobbágyügy radikális rendezéséig korántsem jutott el, felismerte a földesúr-jobbágy viszony hibáit, mondhatni az intézmény gazdasági csődjét.64 És annál inkább foglalkozott e kérdés megoldásával, mivel a gazdálkodást nem tudta jobbágyok nélkül elgondolni.

„A helyes és becsületes kritika azonban nem azzal a következtetéssel zárul (mármint Berzsenyi részéről), hogy a jobbágytartás rendszere tűrhetetlen és tarthatatlan. Nem kívánhatjuk utólag Berzsenyitől, hogy saját életkereteit túllépve, a jobbágyok felszabadításának plebejus-polgári programját tegye magáévá. Erre a magyar közállapotok sem voltak eléggé érettek”.65

„Berzsenyinek a jobbágykérdés tekintetében elfoglalt álláspontját fentiek alapján abban vázolhatjuk, hogy ő a jobbágyokat, mint jobbágyokat akarta boldogítani, hogy velük együtt és általuk a földesúr is boldogulhasson”.66 Valóban, Berzsenyi mezőgazdaságunk helyzetét elsősorban a nemesség boldogulásának szempontjából tekinti és a jobbágyság jólétét elválaszthatatlannak tartja a nemesség gyarapodásától.67 Annál inkább vallhatta ezt a felfogást, mert a nagybirtokos-osztály megmaradását, mint Széchenyi, úgy ő is sarkalatos pontnak tartotta.

A jobbágykérdés mellett Berzsenyit sok más kérdés, számos további javítani való dolog is foglalkoztatta. Mint olvasható: Eleinte főleg hazafiúi gondok kötötték le, mondhatni háborgatták, majd gazdasági kérdések foglalkoztatták,

60 L. Berzsenyinek Vitkovits ügyvéd barátjához írt levelét, avagy a Vandal bölcseség c. versét.

61 Idézik többen Berzsenyi tárgyalt agrármunkájából.

62 Állapítja meg Vargha B. i. m.

63 Állapítja meg Kanyar J.

64 L. Kanyar-Vargha i. m. II.

65 Olv. Varga B. i. m.

66 Állapítja meg Vargha B.

6T Vö. Kelemen J. i. m.

239