Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Szabó Miklós: Berzsenyi Dániel, a mezei szorgalom némely akadályairól
ben tartott földterület, illetve a maj or sági rész lecsökken s előbb-utóbb jobbágykézre kerül. A céltalan néposzlat с. II. fejezetben kifejti, hogy: „nemcsak az a bajunk, hogy kevés a nép, de ezenkívül még ezen kevés nép is oly helytelenül oszla, hogy termédek néperőnk használatlan enyészik emiatt”. Ez különösen az idénymunkák alkalmával érezteti káros hatását. Utal arra, hogy a mezei munka nálunk főleg az Alföldön nincs megszervezve, ahová, mint írta: „ a fő munka idejében a havasiak ezrenként le szoktak járni kaszálás és aratás végett a magyarokhoz.” Ezen bajokon különben a magyarosítás jegyében folyó belső áttelepítéssel kívánt segíteni. A III. fejezetben a céltalan főidősztályroh tulajdonképpen az egészségtelen birtokmegoszlásról szól, „melyet oly minden józanabb céllal ellenkezőnek kell látnunk, mintha azok által valamely bosszús istenség akarná mezeinket büntetni”. A helyzet ecsetelésére kifejti, hogy: „Akár számtalan határaink temérdek nagyságát, akár számtalan közbirtokosaink minden oldalú rendetlenségét megfontoljuk, által kell látnunk, hogy ezek minden józanabb gazdasági rendnek és szorgalomnak általános felbontói”. „Tapasztaljuk - írja továbbá -, hogy csak hat-hét ezer holdú határokban is gyakran elfárad az ökör és a béres, míg a dolog helyére jut s az egész szorgalom (értve alatta a belterje- sebb gazdálkodást) csak a kertek aljáig szól. Ha pedig az ily gazdasághoz még a mi szokott közbirtokossági barbariesünk is hozzájárul (ami alatt az értendő, hogy egy falu határát gyakran több földesúr bírta s ami örökös zavart, viszálykodást okozott), akkor, minden bizonnyal a szegény gazda minden reggel sok bajra kél. . .” A birtokviszonyok hibáival, rendezetlenségével kapcsolatban azután Berzsenyi rámutat az orvoslás általa legjobbnak tartott módjára, a commasatiora, azaz a tagosítási eljárásra. Utal az előbb már említett jeles kortársának, Balásházy Jánosnak idézett munkájára, mely szerinte: „igen józan tanácsokat ad a tagosításra” s melyet olyan fontosnak tart, hogy, mint írja: „a közhatalomra szeretném azt bízni”. A műveletlen nép. c. TV. fejezetben az általános műveltség hiányát ostorozza, melynek káros hatására különben, mint látni fogjuk, a későbbiekben (VUI. fejezet) is kitér, majd a szaktudás fontosságával foglalkozik. Kifejti, miszerint: „múlhatatlanul megkívántatik, hogy a földművelő nép mind erkölcsére, mind értelmére nézve nagy czélaihoz képzett legyen". Példa gyanánt felhozza, hogy a német telepes milyen jó gazda. Általában a svábok gazdálkodását, a sokoldalú intenzív munkát, a szűk földterület teljes kihasználását tartja mintaképnek. Berzsenyi minden rosszat a „barbár magyar állapotoknak, a kulturálatlan- ság” következményének tekinti, s ezért a nevelés kérdésének taglalásába fog. Az V. fejezetben a magyar paraszti, gyermeknevelés ügyét tárgyalja családi és iskolai vonatkozásban, egyaránt sötét képet festve arról. „Nagy hibának kell látnunk azt is, hogy a gyerek nálunk semmi mesterségre nem tanít- tatik." Felnőtt korában sem ért ilyen dolgokhoz a magyar paraszt, nem úgy, mint a sváb, aki azután gyorsan gyarapodik is. „Nem csekély következetű hiba nálunk, hogy az asszony- és férfimunkák annyira elválasztatnak" s leírja, hogy milyen más a helyzet némely külföldi országban. Külön tárgyalja Berzsenyi - éspedig szintén elítélőleg -, az úri osztályban tapasztalható nevelésmódot is. Leírja, hogy: „a nemes ifjú a gazdasághoz semmit sem tudván, magát inkább hivatalra adja, az unalmas gazdaságot pedig vagy egy korhely is232
