Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Dr. Szabó Miklós: Berzsenyi Dániel, a mezei szorgalom némely akadályairól

termése lehetett, mert a következő évben atyjához intézett egyik levelében azt kérdi, hogyan rendezheti a kölcsönkért hordók ügyét, egy ottani birtokosasszonnyal. 1816-ban viszont arról panaszkodik, T. Horváth János barátjának írt levelében, hogy „fölötte szűk termés volt az idén. Bor is igen kevés lett, de jó”. Atyjának egyik levelében ezt írja: „Nálunk sincs sem gabona, sem egészség, szüretünk is igen sovány lesz, mert azon keveset is, amit hozott a szőlő, a jég elverte és a mi csekély van, az is éretlen mind eddig. Én annyiban szerencsésnek mondhatom magamat, hogy sok tavasz rosot és kukoritzát vetettem, mellyeknek nálunk jó dísze volt”. Kazinczynak az ominózus 1812. évben többek között arról is panaszkodott, hogy: „A pénznek szüksége mast miná- lunk olly nagy, hogy csaknem minden adás és vevés egészen megszűnt, úgy hogy nem feleárán, de semmiképpen sem adhatjuk el productumainkat”. Főleg kezdetben az élő- és holt-felszerelés tekintetében sem volt hiány nélküli a birtok.

Az bizonyos, hogy Berzsenyinek nem volt könnyű sora Niklán, nem valami fényes birtokot vett át, viszont igyekezett azt, mint látni fogjuk, rendbehozni s azon jól gazdálkodni.8

Niklára való költözése után az első gazdasági évek aránylag jól mentek, az időjárással, a terméssel Berzsenyi meg volt elégedve és kedvvel gazdálkodott. Érdemes ezzel kapcsolatban idézni Berzsenyi egyik első, 1807-ben atyjához intézett leveléből, annál inkább, mert abból gazdasága sokoldalúságára is következtetni lehet. „Ami az időjárást illeti, nálunk is igen száraz és meleg, de a melly nekünk több hasznot, mint kárt okoz, mert jóllehet a sarjút és kukoritzát meg nyomta, de a szőlőnek orvossága: kukoritzám házi szükségletre elég lesz, szénát el is adhatok, gabonám mintegy 800 kereszt, melly kilóját megadja, Gyümölts annyi, hogy nem is győzöm öszve szedetni, disznókkal etetem és a legszebb körtvélyből és almából etzetet csináltatok; a szőlő már augus- tusban tökélletesen megérett, bőv és igen jó bort várhatunk.”

Valószínűleg a megelégedettség ilyen állapotában lehetett Berzsenyi, mikor Osztályrészem c. versének egyik strófájában ezt írta:

Van kies szőlőm, van arany kalásszal Bíztató földem : Szeretet, szabadság Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől Kérjek-e többet?

Még egyik, 1810-ben atyjához intézett levelében is ezt írja: „Az én iparkodásomnak gyümölcsét lassanként meg érni látom”.9 Ügylátszik Berzsenyi csendes versenyre kelt atyjával, mert nemsokára örömmel írta Kazinczynak: „Csakhamar jobb gazda lettem, mint atyám”.10

Az első, kedvezőnek mondható esztendők után azonban hamarosan nehéz idők következtek, szinte csapás csapásra jött. S a bajok szaporodtával, nevezetesen Berzsenyinek egy 1810. évi januári kocsibaleset folytán szenvedett rokkantságával, a régi niklai ház összedültével, illetve a nagy költséggel járó kényszerű építkezéssel, a gyakori elemi károkkal, továbbá az ádáz rokoni kapcsolatokkal, különösen a francia háború kihatásaival, főleg azonban a pénznek 1811. évi Mártiusi Pátens alapján történt leértékelésével kapcsolatit V. ö. Takács Gy: i. m. és életrajzírói megállapításaival.

9 Közli Takács Gy. i. m.

1° Közli Vargha B., Berzsenyinek Kazinczyhoz írt leveléből.

223