Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Dr. Valkó Arisztid: A nagyszentmiklósi földmivesiskola működése 1863—1889 között

Bartóknak tehát más irányban kellett próbálkozni a fedezet előteremtésére. Arra törekedett, hogy az iskolát minél népszerűbbé tegye a gazdák között- s emelje a növendékek számát. Megkapó az a levél, amelyben a minisztérium előtt feltárja az iskola súlyos és válságos helyzetét. A pert csak úgy tudja elkerülni, ha azonnali segítséget kap. (3-4. kép.) A jelentés alapján vizsgálat indul meg, amelyet Hertelendy főispán folytat. Elénk tárul az iskola múltja, a jelen, a hibák, az orvoslás módja. Bartók fejlesztési programjának nagyszerűsége. Ha támogatásra nincs remény, úgy a 12 szegény gyermek oktatására kell a létszámot korlátozni. Ez az állapot azonban az idők szellemének nem felelhet meg, teljes visszalépést jelentene, meghátrálást a haladással szemben. Bartóknak az eddigi „gazdaképzés terén, rendkívül érdemei vannak." Dél- magyarország egyetlen gazdasági iskoláját nem lehet fejlődésében megbénítani, amikor az élet, a fejlesztés elve mellett szól. Az iskolának meg kell a segélyt adni, hogy adósságait rendezze s nem a tanulók létszámának korlátozásával, hanem ellenkezőleg, növelésével kell a kibontakozás helyes útját megtalálni. Elképzelése az, hogy a növendékek számát 50-60-ra emeljék, a felvételt magasabb korhatárhoz s az elemi iskola 4 osztályának elvégzéséhez kössék. A rossz és egészségtelen iskolaépület helyett újat kellene építeni, a tangazdaságot pedig 60-80 holdra lenne kívánatos kiegészíteni. Új tanerőket kellene beállítani, s a teljes államosítást megvalósítani. A mostani körülmények között az iskola nem felelhet meg hivatásának, a reformok következetes bevezetésével a csorbát ki lehet küszöbölni. Itt az adottságok megvannak, s célszerűbb egy meglevő, megalapozott intézményt tovább fejleszteni, mintsem másutt újat alkotni. A költségek 12 000 forintot tennének ki. A jelenlegi iskola „különféle rendszerek keverékéből áll", ami annak tulajdonítható, hogy Bartók egymaga alsó és felsőfokú oktatással kényszerül foglalkozni s olyan tárgyakat is oktat, amelyek felsőbbfokú intézmények anyagát képezik. Ezt az anyagot gyakorlati kisbirtokosok nem tudják használni, mert nincs rá szükségük - és hiányos alapismeret, előképzettség mellett nem is tudják magukévá tenni a sok elméleti tárgyat. A minisztérium érdemileg nem foglalkozott a reformokkal, a főispán jelentését tudomásul vette, nem látta be a gazdasági szakoktatás fontosságát, a fejlesztést, az iskola bővítését ez idő szerint nem engedélyezte, s hogy a pert elkerüljék, kiutalta a Nicholsonnak járó követelést. Ugyanakkor a legnagyobb takarékosságra hívta fel a figyelmet, s hogy a költségvetés egyensúlyba kerüljön. Bartók fizetését is lecsökkentette volna 800 forintra. Nem volt arra tekintettel, hogy Hertelendy főispán megállapította, a nagyszentmiklósi iskola eddigi eredményei egyedül a „jeles képzettségű igaz tanár buzgalmának köszönhetők".

E feszült légkörben Bartók nem vesztette el önbizalmát, tovább feszegette magában reformterveit, keresve a kibontakozás célravezető útját. Kidolgozta az iskola fegyelmi és házi szabályzatát. E szerint a „nagyszentmiklósi iskolában gyakorlati gazdák, ügyes munkavezetők képeztetnek, ennélfogva nemcsak elméleti gyakorlati ösmereteknek teljes elsajátítása kívántatik meg, hanem szükséges, hogy a növendékek erkölcse is olyan legyen, milyet művelt és tanult emberektől egyáltalán elvárni lehet. Ennélfogva a növendékek maguk viseletére az intézeti igazgatóság nagy szigorral fog őrködni, s a növendékek az igazgatóságtól vett figyelmeztetést köszönettel, tisztelettel tartoznak fogadni. Megkívántatik a növendékségtől, hogy mindenki iránt mindenkor szerény és tisztességes viseletet tanúsítson . . ."

210