Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Valkó Arisztid: A nagyszentmiklósi földmivesiskola működése 1863—1889 között
ingyenes oktatását. Maga az épület is kicsiny volt, amely az alapítás idejében elégségesnek mutatkozott, most azonban a kétszeresére emelkedett növendékek oktatására alkalmatlanná vált. A hiányos elemiiskolai készültséggel rendelkező tanulók itt kapták meg a szükséges képzésüket, ami az oktatóra igen nagy terhet rótt. Elemi ismeretek nélkül a tanulók nem kerülhettek magasabb fokozatba, mert a tantárgyakat nem érthették meg. Sok tantárgy ugyanis azonos volt a középfokú intézmények anyagával. A megnövekedett igényeket egy oktató már csak bajosan tudta kielégíteni, így a jobbmódú gazdák részéről sok közöny mutatkozott, amelynek kiküszöbölése is a vezetőre hárult. Torontál megye vezetőinek érdeke volt az iskola fenntartása, mert a legközelebbi iskolák, mint Medgyes és Érdiószeg igen távol estek, Nagyszent- miklós pedig fekvésénél fogva alkalmas volt egy mezőgazdasági oktatási intézmény székhelyéül. Az oktatással kapcsolatos kiadások fedezésére az alapítványi 24 hold föld nem volt elegendő. Az érdekeltek szívesebben vették volna, ha az oktató személyi kiadásait nem a tanulók gyakorlati munkájából fedezte volna, hanem a minisztérium rendszeres segéllyel, állandó javadalmazással látná el az intézményt, a személyzetet. Az átalakulásnak ebben a kiforratlan időszakában kapcsolódott az iskola vérkeringésébe id. Bartók Béla. Benne oly vezetőt kapott az intézmény, aki nagy pedagógiai felkészültséggel, elmélyült gazdasági ismeretekkel felvértezve indult a feladatoknak s nem riadt vissza azok nagyságától. Felettes szerveit meg kellett győznie, hogy a nagyszentmiklósi iskola milyen kulturális értéket jelent az ott élő, vegyes nemzetiségű lakosságnak s hogy az egész Torontál megyének is érdeke fűződik mezőgazdasága kifejlesztéséhez. Bartók volt az, aki bátran felfedte a hibákat, kimutatta az orvoslás módját. Számtalan javaslata hangzott el a gazdasági egyesületekben, dolgozott a szakoktatás reformján, ostorozta a maradiságot s minden erejével a haladást, a fejlődést kívánta előmozdítani. Ott rejtőzik benne a nyugtalan alkotnivágyás, az önmagát kereső lélek, megtalálja a kapcsolatot a nép egyszerű fiaival, de a legmagasabbakhoz is megtalálja az utat, ha annak szüksége látszik. Ö volt az, aki felcsigázta a nagyszentmiklósi gazdasági egyesület érdeklődését az iskola iránt, mely 1870-ben javaslatot készített a minisztériumhoz* az iskola helyzetének megváltoztatására. Hasonló előterjesztést tett az iskolaszék is. Ésszerűnek mutatkozott javaslatuk azon része, hogy a megye 12 nagy- birtokosát felkérnék, vállalják el 10 évre egy-egy tanonc kiképeztetését. Kívánatos lenne Torontál megye 180 községét rávenni, hogy az iskola fenntartásához járuljanak hozzá. A növendékek, ha katonai kedvezményt kapnának, fokozódna az érdeklődés. A tanár javadalmazását ne az iskolai földek jövedelme képezze, hanem ezer forintos segélyt biztosítsanak részére. Az előterjesztéseknek csekélyebb eredménye is volt. A minisztérium felfigyelt az iskolára és 500 forint rögtönzött segélyt utalt ki. Ezt az összeget beruházásokra fordították; hogy a „hasznos gépek iránt táplált bizalmatlanságot” csökkentsék, vettek egy arató Matison gépet 215 forintért, egy gyűrűs hengert 90 forintért, magzúzó és daráló gépet 50 forintért, szecskavágót 45 forintért, míg a többit iskolai nyomtatványokra költötték. Az iskola helyzetével foglalkozik a felügyelőbizottság is, melynek tagjai sorában találkozunk Bartók Bélával. tJjabb reformokat dolgoz ki a fejlesz* A szövegben minisztérium alatt mindenkor ,,Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium" értendő. 206
