Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Dr. Valkó Arisztid: A nagyszentmiklósi földmivesiskola működése 1863—1889 között

rint" (126 о. ért.) segélyben részesült, „tekintet nélkül a pénzértéknek 1811-ik évben történt leszállítására. . . mint azok az intézet első keletkezése óta 1855-ik évig szakadatlanul teljesí ttettek, és mindenkor oly pénznemben lesznek teljesítendök, amilyenben az évek során a közadó közönségesen fizettetni fog . .

. . hogy az intézet első alapító szándékához híven eredeti czélját megközelítse s az érdek, viszonosság a hűbéri viszonyok megszűnte után is érvényesíttessék, mindegyik növendék köteles lészen a tanfolyam bevégezte után, az alapító család kívánságára s felhívására ennek gazdaságában, képzettsége s alkalmazhatósága szerint, egy-egy szolgálati állomást az azon állomással ösz- szekapcsolt s rendszeresített bér mellett elfoglalni, s abban legalább két évet tölteni, hogy ekképp mint elméletileg s gyakorlatilag képzett gazda, s egyúttal mint figyelmezett munkás lépvén ki az intézetből, maga magának jövőt alapító egyének s a polgári társaságnak hasznos tagjává váljon, s az intézet kettős célja eléretvén, az a kölcsönös érdek köteléke által is megszilárdítas- sék ..."

Az iskolai oktatásra rendelt uradalmi épületben volt a tanító lakása gazdasági épületek: szín, az istálló, a fáskamra s a szerszámtár. A mellék- épületeken az 1865. évben kisebb helyreállítási munkálatokat végeztek. (1-2. kép).

A tanító „szintén azon módon mint 1800-tól 1855-ik évig . . ." 300 váltó (126 o. ért.) forintot kapott készpénzben, továbbá 8 öl tűzifát és 8 szekér galy- lyat fűtésre, s őt illette meg a 24 holdas tangazdaságnak tiszta jövedelme.

Az igazgató tanítót a Helytartótanács nevezte ki, a Nákó család jelölése alapján. A közvetlen felügyeletet a család gyakorolta, míg a tanterv megállapítása és a magasabb szakfelügyelet a Helytartótanácsra hárult.

Későbbiekben nyilvánosan is meghirdették az állást, a kijelölést azonban mindenkor a Nákó örökösök gyakorolták.

A tanító köteles volt a földeket „legjobb belátása szerint ugyan, de a tudomány és tapasztalás időszakonként tökélyesbült szabályait és az ésszerű haladást és intenzív gazdálkodási rendszert szem előtt tartva saját erején művelni . . ."

A tanító a Nákó-féle alapítvány összegéből, a földek jövedelméből s a gazdálkodásból kényszerült az iskola minden szükségletét fedezni.

Ezek a bevételek az alapítás idejében még elegendőnek mutatkoztak, a későbbi évek folyamán azonban mind válságosabbá tették az iskola jövőjét.

A nehézségek az 1864 utáni évektől ütköznek ki erősebben, és az 1870-es évek elején már társadalmi szervek mozdulnak meg az iskola fenntartása érdekében.

Nákó Kálmán az alapítóról elnevezett „Kristóf intézet" célkitűzését, szervezetét szabályzatba foglaltatta. Ezen intézkedésekre bővebb adatokat találunk a levéltári iratok között. A megváltozott idők az iskolát is magasabb követelmények elé állították. Megindult az oktatás és szervezés terén egy olyan folyamat, amelyet lassú átalakulás jellemez, mely egyre többet kíván a pedagógustól és a fenntartótól. Az érdeklődés lassan az iskola felé irányul, melynek célja „kisebb földmíves gazdák, bérlők s cselédek fiait okszerű gazdálkodásra tanítani, vagy azért, hogy maguk birtokán, az eddiginél hasznosabb gazdálkodást űzzenek, vagy pedig, hogy a nagyobb birtokosoknál, mint ügyes, hív és mindenben megbízható munkavezetők alkalmaztassanak". Az 1870-es évek elején az iskolára egyre nagyobb feladat hárult. A fenntartási költségek ke204