Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Bökönyi S.—Kállai L.—Matolcsi J.—Tarján R.: Összehasonlító vizsgálatok az őstulok és a szarvasmarha elülső lábközépcsontján
A talajhatás kiszűrése végett külön összevetettük az azonos korú és az azonos lelőhelyről származó subfossilis csontok fajsúlyát. Például a berettyó- szentmártoni neolithikus őstulok és házimarha csontok fajsúlya között, azonos talajhatás mellett nem volt számottevő különbség, mint az az alábbi összehasonlításból kitűnik: 3-as jelzésű őstulok 2,1770 9-es jelzésű őstulok 1,9058 8-as jelzésű szarvasmarha 1,9650 31-es jelzésű szarvasmarha 2,0054 Ennél nagyobb különbségek vannak a svájci cölöpépítményekből kikerült s kifejezetten a vad forma egységes csoportjába tartozó őstulok csontok faj súlya között, amelyet 1,49 és 1,98 közöttinek, az NSZK-ból azonos lelőhelyről származó római kori szarvasmarha csontok fajsúlyát pedig 1,83 és 2,00 közöttinek találtuk. Az eredmények értékelése Vizsgálataink során többféle módszerrel kíséreltük meg fényt deríteni az őstulok és a szarvasmarha elülső lábközépcsoportjain megfigyelhető olyan változásokra, melyek az évezeredek alatt végbement evolúció és a domeszti- káció jeleként foghatók fel. Ennek érdekében a régi külső morfológiai és metrikus vizsgálati módszereket röntgensugár elnyelésen alapuló radiográfiás, ra- diometriás, denzitometriás módszerekkel és fajsúlyméréssel egészítettük ki .20 Kétségtelenné vált, hogy a két fő csoport állatai között jelentős különbség van mind a csont nagysága és az izomtapadási felületek kiterjedtsége, mind a csont szerkezete, mindpedig a sugárelnyelés jellege és mértéke tekintetében. A háziasítás hatása mindenekelőtt a testnagyság jelentős csökkenésében nyilvánul meg, de biológiai ismereteinkkel és felfogásunkkal jól összeegyeztethető képet kaptunk e változásokról a csontok distalis végéről készített röntgenképnek morfológiai összehasonlításával is. Úgy tűnik, mintha a saeptum interos- seum csÖkevényesedése a mai marha irányában a polydaktylia csökkenésével volna párhuzamos. A két forma csontjainak röntgenképén észlelt különbségek közül azok a legkifejezettebbek, melyek a falvastagságra, a cortexnek a distalis metaphysisnél megfigyelhető széles lefutására, illetve elvékonyodására, valamint a distalis metaphysis gerendázatának rajzolatára vonatkoznak. A szerkezet és a váz elfinomodása magyarázható egyrészt a háziasítás során szükségtelenné vált robosztusabb típus eltűnésével és a domesztikált marha finomabb, törékenyebb, a természet hatásaival szemben kevésbé ellenálló típusával, megfordítva azzal, hogy az őstulok a zordabb körülmények között intenzívebb harcban állt a természettel. A fentiek másrészről azzal is magyarázhatók, hogy a házimarha metacarpusán a megváltozott életmód - és talán a szűkösebb, ásványi sókban szegényebb táplálkozás hatására - bizonyos „anyagtakarékossági" változások jöttek létre, ezzel függ össze a csontgerendáknak sugaras, az erővonalak hatásának inkább megfelelő elrendeződése. A csontnak vértéi történő ellátása is bőségesebb kellett legyen az őstuloknál, amire a foramen interosseum tágulata, valamint az azt körülvevő erőteljesebb csontszövet jelenléte utal. Ez összhangban áll Andrejeva hasonló megál20 Itt mondunk köszönetét Bangha Ernőnének. Varga Islvánnénak. Regius Jánosuak, itj. Schön Antalnak a vizsgálatokban való technikai közreműködésükért. 19
