Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Patay Árpád: Két ősi szőlőmetszőkés-típus és annak későbbi előfordulása a Dunántúlon
nyéltüske eredeti hossza nem állapítható meg pontosan, mert a nyéltüskevégek töredékesek, nem egyenletesen vékonyodók. A rendelkezésre álló leletek között a leghosszabb nyéltüske 24 cm hosszú, ez teljesen épnek látszik. Ennek alapján feltételezhető, hogy a metszőkések nyele 20-25 cm között lehetett. A nyéltüskéhez csatlakozik a kés. A nyél hossza, a vágókés hosszának mintegy kétszerese. Ez a hosszú nyél alkalmassá teszi, hogy a metsző, a metszőkés relatív súlyát vágás esetén a többszörösére növelje. A kések méreteikben - a kopásokat is figyelembe véve - egymástól nem különböznek. Ennek ellenére a leletek két típusra oszthatók, a baltarész alakja alapján. Mégpedig: a) egyenes pofás baltájú b) szélesedő pofás baltájú típus 189 4. ábra 5. ábra 6. ábra
