Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Patay Árpád: Két ősi szőlőmetszőkés-típus és annak későbbi előfordulása a Dunántúlon

között közismerten az a különbség, hogy amíg a művelésmóddal a tőke alakját alakítják ki (fejművelés, bakművelés, lugasművelés stb.) addig a metszésmóddal kialakított tőkealakon mint termőalapon nott éves vesszők évenként ismétlődő rendszeres metszését végzik '(rövidcsapos, hosszúcsapos, szálvesszős metszés stb.). A művelésmód és metázésmód szoros kapcsolatban vannak egymással. A szőlő részeit metszéskor a művelés és metszésmódnak megfelelően részben, vagy tőben távolítják el.

Jankó János9 megfigyelései szerint Dunántúlon a művelésmódtól függően a szőlő vesszőjét húzó, vagy letaszító (toló, vezető) mozdulattal vágják le. Ez a munka a célnak megfelelő metszőkés különböző élrészeivel történik.

A tőkeművelési-módok kialakításánál a szőlőmetszőkés élrészei közül a venyige elvágására szolgáló élrészeknek jut a legfontosabb szerep. Az élrészek alakja a vizsgálatokkal bizonyítottan tehát mindig szoros kapcsolatban volt a művelés és metszésmódokkal.

Az elvégzendő munkafolyamatok és az élrészek figyelembevétele szerint a vizsgált régészeti anyagot ezért csoportokba soroltuk. Ez a csoportosítás nem teljes, az anyag feldolgozása során, a típusok körülhatárolásával bővülhet.

A. Csak húzvametszésre alkalmas szőlőmetszőkések.

1. Balta nélküli (1. ábra)

2. Baltás (2. ábra)

B. Húzva és tolvametszésre is alkalmas szőlőmetszőkések.

I. kelül-alulív élt vágóélü

1. Baltás (3. ábra)

2. Balta nélküli (4. ábra)

II. Felül ívelt alól egyenes vágóélü

1. Baltás (5. ábra)

2. Balta nélküli (6. ábra)

A régészeti anyag vizsgálata során megállapítottuk, hogy közülük különösen figyelmet érdemel a 2. ábrán látható, csak húzvametszésre alkalmas, ívelt vágóélű, baltás metszőkés csoport. Ennek részletes leírását és a leletekkel kapcsolatban összegyűjtött adatokat az ehhez a csoporthoz tartozó római közép- és újkori szőlőmetszőkésekkel együtt közöljük.10

A Dunántúlon kialakult ősi metszőkés csoport általános jellemzése a következő:

A metszőkés széles pengéjű, ívelt vágóélű, sarló alakú. Az ívelt vágóélű kés foka baltává szélesedik ki. A vágókés átlagmérete 10-12 cm. A vágókés felezőpontján áthaladó, a hosszanti tengellyel 90°-os szöget bezáró egyenes a baltarész középvonalán, vagy közel a középvonalán halad át. A vágókés súlypontja a középvonal fölött helyezkedik el.

A metszőkések fa nyele hiányzik, az idők folyamán elpusztult. A megmaradt nyéltüske végefelé vékonyodó, és a nyélbe átszúrással volt beerősítve. A nyéltüske eredeti méretében olyan hosszú, hogy túlnyúlik a fanyélen, és a nyél végén, vagy visszahajlították, vagy szegecsfejszerűen alákalapálták. A

9 Jankó ]., A Balaton-melléki lakosság néprajza. Bp. 1902. 267. o.

1° A történeti kor meghatározásánál a múzeumok leltárkönyveiben szereplő adatokat vettem figyelembe, amely tárgyra bejegyzést nem találtam, az meghatározatlan korúnak közlöm.

187