Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Patay Árpád: Két ősi szőlőmetszőkés-típus és annak későbbi előfordulása a Dunántúlon
' " '>'■ ' N KÉT OSI SZÖLÖMETSZÖKÉS-TÍPUS ÉS ANNAK KÉSŐBBI ELŐFORDULÁSA A DUNÁNTÚLON Patay Árpád Az agrártörténeti kutatás szempontjából nem hagyhatók figyelmen kívül a mezőgazdasági munkaeszközök. A szőlőtermesztéssel kapcsolatos tárgyi anyag feltárása és annak történeti vizsgálata eddig elsősorban az anyagi kultúra néprajzi kutatásainak során folyik.1 A szőlőtermesztés történet főbb kérdéseinek kutatása közben, a szőlőtermesztéssel kapcsolatos munkaeszközök vizsgálata is előtérbe került. A munkaeszközök fejlettsége utal a társadalmi viszonyokra és feleletet ad arra is, hogy milyen módszerekkel állították elő a bort és hogyan művelték a szőlőt. A szőlőművelésben használt eszközök közül, egyik legjellemzőbb munkaeszköz a szőlőmetszőkés. Ez volt az az eszköz, amellyel az ember céltudatos és tervszerű munkájával kényszerítette a vadon élő szőlőt, hogy az kívánt alakon rendszeresen és kiegyenlítetten teremjen. A vadon élő szőlő mai átalakulásának mi is tanúi vagyunk, ugyanis a legutóbbi időkben kezdték meg a Szovjetunióban a Szibéria területén élő Vitis amurensis termesztés bevonását. Az amuri szőlő apró, erősen savas, kis cukortartalmú kis bogyójú fürtjei a metszés hatására kevésbé savas, nagyobb cukortartalmú és bogyójú fürtökké alakultak át.1 2 A szőlőműveléssel kapcsolatos rendelkezésünkre álló régészeti tárgyi anyagának nagy része vidéki múzeumokban található, azok egy része irodalmilag még nem feldolgozott, vagy különböző szakfolyóiratokban elszórtan, többnyire egyéb leletekkel együtt került közlésre.3 Ha a leletegyüttesekből kiemeljük a szőlőmetszőkéseket, akkor azok vizsgálata révén következtetni lehet a szőlőtermesztés technikájára, illetve annak fejlődésére. Célkitűzéseink megvalósítása érdekében, első lépésként 29 főleg dunántúli múzeumnak a régészeti anyagát tanulmányoztuk.4 A szőlőmetszőkéseket először F. Bassermann-Jordan rendszerezte. Rendszerének alapelveit általában a hazai szerzők is átvették. Szerintük a metszőkések 1 Vincze 1., Magyar szőlőmetszőkések és metszésmódok. Néprajzi Értesítő Bp. XXIX. (1957). Uő., Magyar borsajtók. Ethnographia Bp. LXIX. (1958); U. ő.; Szőlőművelés és bortermelés a borso'di Hegyközben. Eth. LXXI., Vajkai A., A paraszti szőlőművelés és bortermelés Veszprém megye déli részében. NÉ. XXX. (1938); Andrásfalvy IB., A vörösbor Magyarországon NÉ, XXXIX. (1957). 2 Ampelografija С. C. C. P. I. 1946. 123. o. 3 Vajkai A., Római emlékek Dunántúl néprajzában. Pécsi Múzeum Értesítője 1939-40; Vincze 1., Magyar szőlőmetszőkések és metszésmódok. NÉ. XXXIX. Bp. (1957); Krassói Ni., A szőlő és gabonatermelés eszközei Pannóniában. Szakdolgozat Bp. 1961. 4 Ezúton fejezem ki köszönetemet, mindazon múzeumok igazgatóinak és munkatársainak, akik gyűjteménytáraik anyagát számomra hozzáférhetővé tették. 785
