Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Dr. Kralovánszky Alán: Szarvasmarha-temetkezés a honfoglalás korából

állatot.43 Mivel a besenyők nyelve a kipcsák típusú nyelvekhez tartozik, s ha Tinód besenyő település, akkor az meghatározatlan nemű fiatal szarvasmarhát jelenthetett. Ebben az esetben tehát inkább az életkor lehetett a temetkezésünknél a fontosabb szempont, mint az állat neme. Ha nem besenyő település Tinód, hanem valamilyen más bolgár-török népcsoporté, akkor azoknak csuvasos jellegű nyelvet kellett beszélniük, s így a tinó nőnemű egyedet jelentett. Nehéz viszont elképzelni, hogy egy férfit nőnemű állatról nevezzenek el. Egyébként a temetőben nem temettek el olyan nőt, aki leleteinél fogva feltűnően gazdag, előkelő, tehát esetleg a név viselője lehetett voina.44

Megjegyzendő, hogy a borjú (= nem nélküli fiatal szarvasmarha) sem ma,45 sem korábban46 nem jelentett egyben nemi meghatározást is. E bolgár-török eredetű szavunk mellett47 az üsző (= fiatal tehén) vitatott, de valószínűleg finnugor eredetű.48 Ez utóbbi figyelembe vételével, mivel a finnugor nyelvben a nem nélküli fiatal állatot egyöntetűen fi-képzővel jelölték, a tinó mégis lehetett hímnemű megjelölés.49 50

3. Ha a sárbogárdi temető ember sírj ait nézzük, akkor azt látjuk, hogy az teljesen megegyezik az ország többi X. századi ún. klasszikus honfoglaló temetkezéseivel.51 Csupán rítusban ütközik ki az országos képből, s a szálak a türk kultúra felé vezetnek. E szempontból itt csak a borjútemetkezéssel kapcsolatban vizsgáljuk a kérdést

52 és ezek alapján a következő adatok állnak rendelkezésünkre a már korábban említett sarkeli adaton kívül :

a) Az avar kor első feléből származó Mór-Akasztódomb 22. sz. női sírjából 1,5 éves borjú koponyája és mellső lábcsontjai kerültek elő.53

b) Hasonló jelenségről szóló híradás ismeretes a Mohács-Téglagyár hasonló korú temetkezéséből.54

c) A gyenesdiási IX-X. századi temető 45 sírjából mintegy 30 sírból került elő borjú combcsont.55

d) Torszkaja Sztanyica-i (északi Donee mellett) guz-tork XT századi temetkezés egyik kurgánjában egy férfi sírja feletti deszkapallón 6 teljes borjú volt eltemetve egy részlegesen eltemetett lóval együtt.56

e) Szeged-Makkoserdő 3, sz. X. századi sírjából borjúcsont (os phalangis III) került elő.57

f) Mint borjúval kapcsolatos hiedelem, ide tartozik a mongol Bogda Gesser kán történetének jelenete, amelynél egy borjú bőrét felvágatlanul húzzák le, majd húsának elfogyasztása után a csontokat visszarakják az állat bőrébe, majd a bőrnek farkánál fogva való meglóbálása után a borjú ismét életre kei.58

Összefoglalóan megállapítható, hogy csak valamilyen türk népcsoport jöhet számításba, de az hogy melyik, ma még nem határozható meg.

43 Rádióit, V., Versuch eines Wörterbuches der Türk-Dialecte. St. Peterburg III (1905) 822-3.

44 Varga K., Becéző keresztneveink. Bp. 1931. 5.

45 MNyÉrtSz I (1959) 682.

46 Szamota I.-Zolnai Су., i. m. 87.

47 Bárczi C., Magyar szófejtő szótár i. m. 4.

4N u.o. 327; MNyÉrtSz VII (1962) 117.

49 Ez ellen szól legújabban Murádin L.. MNy LVIII (1962) 481—483.

50 Kertész AT., MNy VII (1911) 293-298.

51 Szőke B., RégTan I (1962) 9-26.

52 A temetőt K. Éry K. dolgozza fel. Jelen tanulmányunkban nem kívánunk eredményeinek elébe vágni, csupán felvilágosítása révén a kérdésünkkel kapcsolatos legszükségesebb adatokat említjük meg.

33 Török Gy., ArchÉrt 81 (1965) 54. A faj- és életkor-meghatározást Bökönyi S. közölte ugyanott.

54 Bökönyi S., ArchÉrt Sl (1954) .54.

55 Sági K.-Kralovánszky A. ásatása. 1963.

56 Plyeteneva. S. A., MIA 62 (1958) 161-162.

57 Fehér Ç.-Êry К.-Kralovánszky A., RégTan II (1962) 69-70. Itt említjük meg, hogy e kötet 66. oldalán a skalíciai leletről tévesen közöltük, hogy ott marhafog került elő. Disznófog volt. vo. Kraskovská L., AR 1954. 351-352.

58 Közli László Gy., Ösvallásunk egy szamosháti kocsistörténetben. Kolozsvár 1945 . 26.

180