Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Takács Imre: A mezőgazdaság általános szakfelügyelete a polgári Magyarországon
haladásnak lehettünk tanúi, az csak kisebb részben vezethető vissza a gazdasági felügyelői intézmény egyes fogyatékosságaira, az igazi ok a félfeudális agrárviszonyokban, illetőleg abban a közszellemben keresendő, amely legföljebb fél kézzel segített a paraszton s „a mezőgazdaság fejlesztéséről” szóló 1942 :XVI. törvénycikk meghozataláig többnyire megelégedett a kisbirtokosokat érintő gazdasági bajok tüneti kezelésével. Mindamellett a gazdasági felügyelői intézmény szervezetében és működésében rejlett hiányosságokra is ki kell térnünk. A legszembetűnőbb baj az volt, hogy az az elképzelés, hogy minden közigazgatási járásban csakhamar egy-egy gazdasági felügyelő dolgozzék, hosszú ideig nem vált valóra. A mező- gazdasági szakfelügyelet járási decentralizálásától számított 10 év eltelte után is (az 1931/32. költségvetési évben) mindössze 79 gazdasági felügyelő teljesített szolgálatot Magyarország 130 járásában, sok járási felügyelőnek tehát két járás területén kellett dolgoznia. Később pedig, amikor az állam fokozott takarékosságra kényszerült, még apasztották is a státust. Nem használt szolgálatuknak, hogy a megyei urak nem ritkán alárendeltjeikként bántak a gazdasági felügyelőkkel. Megtörtént, hogy valamely javaslatot csak azért vetettek el, mert egy fiatal becsvágyó felügyelő elgondolása és kezdeményezése alapján indult volna meg a szakszerű munka.91 Nem kevés gazdasági felügyelőt vont el hivatásától az a gyakorlat, hogy közülük egyeseket szolgálattételre a Földművelésügyi Minisztériumba rendeltek be, mások meghatározott ügykörök ellátására kaptak megbízást, ismét mások szakintézményeknél (pl. a gödöllői baromfitenyésztési szakiskolánál, az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőségnél) működtek. A Földművelésügyi Minisztérium és a megye kívánta sok adminisztrációs munka (nyilvántartások, kimutatások, adatszolgáltatások készítése) idejük jelentékeny részét igénybe vette gyakorlati tevékenységüknek rovására. Munkaidejüknek általában nem egészen harmadrészét töltötték csak külszolgálatban, de akkor is kötött volt a munkamenetük.92 Nem volt közérdekű gyakori áthe- lyeztetésük az egyik megyéből, illetőleg járásból a másikba.93 Szolgálati beosztásuk alkalmával nem mindenkit állítottak arra a helyre, amely egyéni hajlamainak, speciális szakképzettségének leginkább megfelelt volna. Olykor az összeköttetés vagy a rokoni kapcsolat játszott döntő szerepet, amikor arról volt szó, hogy a gazdasági felügyelő hova kerüljön; előfordult, hogy nem a leghozzáértőbb emberre bízták fontos területen a szakigazgatást. Nem mindig ügyeltek arra, hogy a kinevezendő személy alapos gyakorlati szaktudással is rendelkezzék, holott nem volt titok, hogy - ceteris paribus - azok a felügyelők váltak be jobban, akik mint gazdatisztek vagy bérlők előzőén maguk is gazdálkodtak. A kötelező államvizsga inkább a jelölt általános mezőgazdasági tájékozottságáról adhatott képet, mint gyakorlati tapasztalatairól. Hiba volt, hogy vezető állásokban is nagyobb koncepció nélküli szakemberek dolgoztak. Több olyan vezető kellett volna, aki rátermettsége, az átlagosnál magasabb szintű - átfogó - tudása folytán tekintélyszámba megy, hogy meglátásaik, a működési 91 Zalavári András.: A m. kir. gazdasági felügyelőségek szerepe a vármegyék életében. Mezőgazdasági Közlöny 1937. évf. 418. p. 92 Soproni Elek; A mezőgazdasági tanácsadás fejlődése, haladása és jelentősége. Magyar Gazdák Szemléje 1939. évf. 414. p. 93 Hivatásuk olyan természetű volt, hogy a gyakornoki és segédfelügyelői évek eltöltése után, amikor egyenesen kívánatos volt, hogy minéli több vidék gazdálkodását megismerjék, akár egész szolgálati idejük alatt ugyanazon az állomáshelyen kellett volna megmaradniok. Ahhoz, hogy valaki egy megye vagy akár csak egy egész köz- igazgatási járási talaj- és klimatikus viszonyaival, népével, hagyományos gazdálkodásával, értékesítési lehetőségeivel tisztába jöjjön, évek kellenek. Mindezeknek megismerése előtt a gazdasági felügyelő nemigen működhetett teljes hatásfokkal. 167