Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Dr. Takács Imre: A mezőgazdaság általános szakfelügyelete a polgári Magyarországon

gazdák portáit, állatait, szántóföldjeit, szoléit, gyümölcsöseit kell szemmel tar­tania és arra törekednie, hogy a községben mindenki minél jobban gazdál­kodjék.68 Országos érdeklődést keltett Grabovszky Miklós terve. Ő „gazdatitkár''-ok tanácsadó és segítő működésétől várta a paraszti gazdálkodás fellendítését. A gazdakörök és a Faluszövetség helyi fiókjai által alkalmaztatni kívánt gazda­titkárok feladatául szánta, hogy ezekbe a lanyhán működő kis helyi szerveze­tekbe életet vigyenek bele s így azok a mezőgazdasági művelődés falusi ottho­naivá legyenek.69 A legmélyrehatóbb reformterv Szekeres Endre nevéhez fűződik, aki az előbb megnevezettekkel ellentétben hibás elképzelésnek tartotta erőtlen társadalmi szervektől várni a mezőgazdaság községi szakfelügyeletének kiépítését. Magán- szorgalomból készített törvénytervezetében azt javasolta, hogy minden város­ban, nagyközségben és körjegyzőségben „községi gazdasági felügyelőit alkal­mazzanak államköltségen, főként azzal a rendeltetéssel, hogy az illető a Föld­művelésügyi Minisztérium akcióit ott lebonyolítsa, a kiutalt segélyek, kölcsö­nök felhasználását ellenőrizze és szaktanáccsal szolgáljon a gazdáknak. A községi gazdasági felügyelőt szolgálati szempontból a „járási gazdasági fő­felügyelő ”-nek, ezt pedig a „vármegyei gazdasági igazgató''-пак rendelte volna alá. Szekeres kötelezni akarta a közületeket arra, hogy 25-50 holdas minta­gazdaság és kísérleti telep létesítéséről gondoskodjanak gazdasági felügyelő­jük számára, akinek széles tevékenységi kört kívánt megállapítani. Jogában állt volna a gazdák udvarát, gazdasági épületeit, leltárát, jószágállományát a hivatali időben megtekinteni és az azok tekintetében szükségesnek nyilvání­tott munkálatok elvégzését megkövetelni. Mellette a községi mezőgazdasági bizottság tanácsadó szerv lett volna. Intézkedései ellen a járási gazdasági fő­felügyelőhöz lehetett volna fellebbezni. Legfontosabb újítása volt a tervezet­nek, hogy a járási gazdasági főfelügyelőt I. fokú, a vármegyei gazdasági igaz­gatót pedig II. fokú mezőgazdasági hatóságnak óhajtotta megtenni.70 Külön mezőgazdasági hatóságok szervezését azért tartotta volna célszerűnek, mert az általános közigazgatási hatóságok (alispán, járási hatóság, polgármester) alig foglalkoztak a mezőgazdaság irányításának, ellenőrzésének és fejlesztésének kérdéseivel, ennek következtében a mezőgazdasági tárgyú törvények, rendele­tek jelentékeny része papíron maradt. De szükségesnek tartotta volna a gaz­dasági felügyelőknek hatósági hatáskörrel való felruházását azért is, mert meg­győződése volt, hogy a magyar paraszt csak hatósági paranccsal szorítható rá arra, hogy földjén minden munkát a korszerű agrotechnikának megfelelően, kellő időben elvégezzen.71 • Halács és Gesztelyi Nagy terveiből szervezési, illetőleg pénzügyi okok miatt nem lett semmi. Szekeres javaslata ellenben nemcsak azért feneklett meg, mert éppen a nagy gazdasági válság idejében kívánt az ország valamennyi városá­ban, 1040 nagyközségében és 736 körjegyzőségében, ha fokozatos létszámeme­léssel is, új állami állásokat szerveztetni,72 hanem azért is, mert mélyen nyúlt 68 Gesztelyi Nagy László: A „falu" jegyzője. Magyar Szemle 1928. évf. II. köt. 2. sz. 135. p. 69 Grabovszky Miklós: Gazdatitkárok. Bp. 1930. A magyar föld doktorai. Bp. 1931. A faluszövetség a községek egészségügyi, kulturális és gazdasági állapotának javítására alakult, államilag szub­vencionált országos egyesületi központ voit. Folyóiratával, könyvkiadványaival, kiállításokkal, népakadémiai és rá­dióelőadásokkal igyekezett céljait megvalósítani. “0 Amint láttuk. Szekeres a községi gazdasági felügyelő intézkedései ellen jogorvoslati lehetőséget kívánt biz­tosítani, így tulajdonképpen már a községi gazdasági felügyelő is hatóságként működött volna.-1 Szekeres Endre: Törvényjavaslat a gazdasági felügyelői közszolgálatról. Debrecen, 1930. 72 Némethy Gyula: A gazdasági felügyelet fejlődése Magyarországon. Bp. 1932. 15. p. 160

Next

/
Oldalképek
Tartalom