Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Takács Imre: A mezőgazdaság általános szakfelügyelete a polgári Magyarországon
gazdák portáit, állatait, szántóföldjeit, szoléit, gyümölcsöseit kell szemmel tartania és arra törekednie, hogy a községben mindenki minél jobban gazdálkodjék.68 Országos érdeklődést keltett Grabovszky Miklós terve. Ő „gazdatitkár''-ok tanácsadó és segítő működésétől várta a paraszti gazdálkodás fellendítését. A gazdakörök és a Faluszövetség helyi fiókjai által alkalmaztatni kívánt gazdatitkárok feladatául szánta, hogy ezekbe a lanyhán működő kis helyi szervezetekbe életet vigyenek bele s így azok a mezőgazdasági művelődés falusi otthonaivá legyenek.69 A legmélyrehatóbb reformterv Szekeres Endre nevéhez fűződik, aki az előbb megnevezettekkel ellentétben hibás elképzelésnek tartotta erőtlen társadalmi szervektől várni a mezőgazdaság községi szakfelügyeletének kiépítését. Magán- szorgalomból készített törvénytervezetében azt javasolta, hogy minden városban, nagyközségben és körjegyzőségben „községi gazdasági felügyelőit alkalmazzanak államköltségen, főként azzal a rendeltetéssel, hogy az illető a Földművelésügyi Minisztérium akcióit ott lebonyolítsa, a kiutalt segélyek, kölcsönök felhasználását ellenőrizze és szaktanáccsal szolgáljon a gazdáknak. A községi gazdasági felügyelőt szolgálati szempontból a „járási gazdasági főfelügyelő ”-nek, ezt pedig a „vármegyei gazdasági igazgató''-пак rendelte volna alá. Szekeres kötelezni akarta a közületeket arra, hogy 25-50 holdas mintagazdaság és kísérleti telep létesítéséről gondoskodjanak gazdasági felügyelőjük számára, akinek széles tevékenységi kört kívánt megállapítani. Jogában állt volna a gazdák udvarát, gazdasági épületeit, leltárát, jószágállományát a hivatali időben megtekinteni és az azok tekintetében szükségesnek nyilvánított munkálatok elvégzését megkövetelni. Mellette a községi mezőgazdasági bizottság tanácsadó szerv lett volna. Intézkedései ellen a járási gazdasági főfelügyelőhöz lehetett volna fellebbezni. Legfontosabb újítása volt a tervezetnek, hogy a járási gazdasági főfelügyelőt I. fokú, a vármegyei gazdasági igazgatót pedig II. fokú mezőgazdasági hatóságnak óhajtotta megtenni.70 Külön mezőgazdasági hatóságok szervezését azért tartotta volna célszerűnek, mert az általános közigazgatási hatóságok (alispán, járási hatóság, polgármester) alig foglalkoztak a mezőgazdaság irányításának, ellenőrzésének és fejlesztésének kérdéseivel, ennek következtében a mezőgazdasági tárgyú törvények, rendeletek jelentékeny része papíron maradt. De szükségesnek tartotta volna a gazdasági felügyelőknek hatósági hatáskörrel való felruházását azért is, mert meggyőződése volt, hogy a magyar paraszt csak hatósági paranccsal szorítható rá arra, hogy földjén minden munkát a korszerű agrotechnikának megfelelően, kellő időben elvégezzen.71 • Halács és Gesztelyi Nagy terveiből szervezési, illetőleg pénzügyi okok miatt nem lett semmi. Szekeres javaslata ellenben nemcsak azért feneklett meg, mert éppen a nagy gazdasági válság idejében kívánt az ország valamennyi városában, 1040 nagyközségében és 736 körjegyzőségében, ha fokozatos létszámemeléssel is, új állami állásokat szerveztetni,72 hanem azért is, mert mélyen nyúlt 68 Gesztelyi Nagy László: A „falu" jegyzője. Magyar Szemle 1928. évf. II. köt. 2. sz. 135. p. 69 Grabovszky Miklós: Gazdatitkárok. Bp. 1930. A magyar föld doktorai. Bp. 1931. A faluszövetség a községek egészségügyi, kulturális és gazdasági állapotának javítására alakult, államilag szubvencionált országos egyesületi központ voit. Folyóiratával, könyvkiadványaival, kiállításokkal, népakadémiai és rádióelőadásokkal igyekezett céljait megvalósítani. “0 Amint láttuk. Szekeres a községi gazdasági felügyelő intézkedései ellen jogorvoslati lehetőséget kívánt biztosítani, így tulajdonképpen már a községi gazdasági felügyelő is hatóságként működött volna.-1 Szekeres Endre: Törvényjavaslat a gazdasági felügyelői közszolgálatról. Debrecen, 1930. 72 Némethy Gyula: A gazdasági felügyelet fejlődése Magyarországon. Bp. 1932. 15. p. 160