Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Takács Imre: A mezőgazdaság általános szakfelügyelete a polgári Magyarországon
m kötelezettség alá eső gazdasági cselédek idénymunkások, szegődményes iparosok és gazdasági gépmunkások évenkénti összeírását. Figyelemmel kísérték a mezőgazdasági munkapiac helyzetét, a munkásvándorlást és annak okait. A munkaügyi feladatok szakszerűbb ellátására 1941-től kezdve munkaügyi felügyelőket osztottak be a gazdasági felügyelőségekhez (123.456/1940. F. M. sz. r.). A Tiszántúlon gyakori aszályos vagy vízkáros években a gazdasági felügyelők kezdeményezték az arra rászorult kis- és törpebirtokosoknak vetőmaggal való ellátását. Elősegítették a gazdatársadalmi és a szövetkezeti mozgalom fejlődését; a legtöbb gazdatársadalmi mozgalom irányításában részt is vettek. Szorgalmazták községi hiteiszövetkezetek alapítását. A gazdasági felügyelők mellékfoglalkozást vagy magánosok részéről szakértői megbízatást nem vállalhattak, mert ez elvonta volna őket hivatásuktól, károsan befolyásolhatta volna erkölcsi függetlenségüket. Ez természetesen nem azt jelentette, mintha szakvéleményt nem lett volna szabad tőlük kérni. Nemcsak tilalom nem állt fenn erre, hanem egyenesen kötelességük is volt a gazdasági felügyelőknek, hogy a kért tanácsot megadják, azzal a gazdálkodás célszerűségét, belterjességét fokozzák, sőt ha idejük engedte, a helyszínen is segítsenek. Hatósági hatáskörük csak a meg nem müveit ingatlanok gondnoki kezelésének elrendelésénél volt (1690/1941. ,M. E. sz. r.). Működésük tekintetében azt az elvi kívánságot támasztották illetékes helyen, hogy ne íróasztalhoz kötött szakemberek legyenek, mégis sok irodai munkát végeztettek velük. Tervek a mezőgazdaság szakfelügyeletének további decentralizálására Gazdatitkárok A magyar mezőgazdaság szakfelügyelete 1921 után is legfeljebb a járásig volt kiépítve, míg az élet tulajdonképpeni színterén, a községben hiányzott a hasonló feladatok ellátására hivatott szakigazgatási szerv. Ezért több agrárírónk kereste az intézmény célszerű továbbfejlesztésének módozatait. A vita főként akörül forgott, hogy mely közület tartsa el az illetőt. Állami vagy községi legyen-e ez a községben működő szerv, vagy az érdekelt gazdák társadalmi szervezete fizesse?66 Halács Ágoston a Németországban bevált kísérleti körzetek (Versuchsrin- gek) intézményét javasolta nálunk is meghonosítani. Elképzelésének lényege az volt, hogy országszerte önálló kis falusi egyesületek alakuljanak alapszabályokkal, elnökséggel, tisztikarral, majd több ilyen egyesület közös költségen szerződtessen egy-egy kísérleti körzetvezetőt, aki az egyesületi tagok rendelkezésére áll, nekik szaktanáccsal szolgál, birtokaikon termelési kísérleteket állít be és ellenőriz. Mintegy harminc 20-500 holdas gazdaság egyesüljön egy-egy átlagosan 5000 kh. kiterjedésű kísérleti körzet megalakítására.67 Gesztelyi Nagy László a közigazgatási jegyző mellé „gazdajegyző-t" kívánt a községházára beállítani, aki ellássa a mezőgazdasági szakigazgatás helyi tennivalóit, ezenfelül a gazdák termelési és értékesítési ügyeit is szívén viselje. Ha annak idején indokolt volt az állami adóügyek pontos kimunkálása végett a község terhére adóügyi jegyzői állást rendszeresíteni, még fontosabb, hogy legyen falun a mezőgazdaság ügyeivel szak- és hivatásszerűen foglalkozó, a határt sűrűn járó gazdajegyző, aki a gazdák szaktanácsadója és a község saját birtokán okszerűen irányítsa a gazdálkodást. Statisztikák és más írásbeli munkák készítésével az illetőt ne legyen szabad megterhelni; neki a 66 Némethy Gyula: A gazdasági felügyelet fejlődése Magyarországon. Bp. 1932, 9. p. 61 Halács Ágoston: A kísérleti körzetek Porosz-Sziléziában. Soksz. Bp. 1926. 159
