Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Martha Zsuzsanna: A baromfitermékek mai nagyüzemi termelésének előzményei Magyarországon
{ farmokon tisztavérben tovább tenyésztették a leghornt. Az akciós kakasok átvételi ára 6-7 pengő volt a harmincas évek végén. A túlnyomó részben állami kölcsönből létesített telepeknek a kakascsere akcióba történt bekapcsolása minőségi szempontból nem hozta meg a kívánt eredményt. Az állami ellenőrzés alá helyezett baromfitelepek tulajdonosai közül alig néhányan végezték el gondosan a nemesítés végett előírt tenyésztői munkákat.57 1940-ben az ország akkori területén 276 magán baromfitelep állott ellenőrzés alatt.58 Ezek közül a Baromfitenyésztők Országos Egyesülete január 1-től június 30-ig 49-et ellenőrzött. Kitűnt, hogy 10 telepen, vagyis az ekkor ellenőrzött telepeknek több mint 20%-án 1940-ben még nem volt baromfi. A fennmaradó 39 telepnek együttes baromfitörzsállománya a következőképpen oszlott meg fajok szerint: tyúk 19129 darab gyöngyös 50 kacsa 318 lúd 85 pulyka 335 összesen 19 917 darab baromfi Egy-egy ilyen telepen tehát átlagosan 511 baromfi (96%-ban tyúk) volt. A baromfival benépesített 39 telep közül mindössze 23 telepen (59%) lehetett a tojástermelésről vezetett feljegyzések alapján a termelési átlagot megállapítani .59 Az sem szolgálta a kölcsönakció sikerét, hogy akadtak jó összeköttetésű közéleti szereplők és magas állami funkcionáriusok, akik főként azért vették fel a hosszúlejáratú, kedvezményes baromfikölcsönt, hogy nagyobb pénzösszeghez jutva, adósságukat rendezzék vagy valamely költséges tervüket valósítsák meg. A téli csirkenevelés népszerűsítése, illetve a primőr csirke kivitelének fokozása végett az Országos Baromfikeltető Akció Központi Bizottsága 1935 végén Kecskeméten és Hódmezővásárhelyen egy-egy keltetőközpontot létesített.60 A mesterséges úton tömegesen keltetett csirkék eredményes felnevelésére Báldy Bálint fejtett ki ismeretterjesztő tevékenységet.61 A keltetőközpontok számát évről évre növelték. Utóbb azok - főként a felszabadulás utáni években - a hazai baromfi köztenyésztés minőségi javításának leghatásosabb eszközei lettek. Számuk a második világháborúig a „Hangya" Központ üzembehelyezte 15 bérkeltető állomással együtt 34-re nott. A keltetőközpontokat eleinte az állami ellenőrzés alatt álló baromfitelepek, majd ezek és a baromfitenyésztő mintaközségek látták el tenyésztojással. Szép bevételt biztosított a farmszerű baromfitelepeknek, hogy tenyésztojásaik árát a piaci tojásárnak mintegy kétszeresében állapították meg előre. A szállítási költséget is a keltetőközpontok viselték. Magyarországon a két világháború közti időszakban is kevés kivétellel tipikusan kisüzemi baromfitenyésztést űztek. Ennek széles körű elterjedtsége országos méretben mégis baromfihús és tojás tömegtermelést eredményezett. Bizonyítja ezt az, hogy az 1924/25-től 1936/37-ig eltelt 13 évben belföldön 57 Dörner András: Uradalmi baromfitenyésztés. Mezőgazdasági Közlöny, 1939. évf. 496. p, 58 Országos Mezőgazdasági Kamara évi jelentése az 1940. évről. Bp. 1941. 109. p. 59 OL. FM. Alt. (K 184) 1940-17-140.016/194.238. 60 Magyarország földmívelésügye az 1935. évben. Bp. 1937. 17*. p. 61 Báldy Bálint: Útmutató a kotló nélkülli (mesterséges) csirkeneveléshez. Gödöllő, é. n. 131
