Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Martha Zsuzsanna: A baromfitermékek mai nagyüzemi termelésének előzményei Magyarországon
tyúkok mielőbbi elterjesztését az országban. A minisztériumban azon a nézeten voltak, hogy a köztenyésztés vegyes, kicsiny testű és kevés, apró tojást tojó állományainak rhcde kakasokkal való tervszerű átkeresztezésével évek alatt sikerülhet egy, a magyar parlaginál nagyobb testű s több és nagyobb tojást termelő, de a parlagi edzettségét és igénytelenségét megtartó tyúktípust a népi tartás céljára kitenyészteni. A kormány az 1926-28. években akciót indított mezőgazdasági termelésünk belterjesebbé tételére. Ennek keretében a Földművelésügyi Minisztérium 1927-ben kidolgozta a baromfitenyésztés és a tojástermelés országos fejlesztésének irányelveit. A baromfifarmok létesítése is az állam támogatta akciók közé került. A kiindulás az volt, hogy a siker előfeltétele a jó tenyészállat, ezért baromfitörzstenyészetek keletkezését kell elősegíteni. Evégből egyes tenyésztők hosszúlejáratú, kamatmentes állami kölcsönt kaptak. Az elsősorban hivatott gazdaközönség helyett azonban leginkább az értelmiség és a kispolgárság köréből toborzódtak az első magyar baromfifarmerek. A vállalkozási kedv Budapest körzetében mutatkozott a legnagyobbnak. Az első nagy baromfitelepek közül 50 esett Budapestre vagy közvetlen környékére, 21 az Alföldre, 19 a Dunántúlra és 12 az Északi Dombos Vidékre.42 1928-ban kísérletképpen 27 baromfifarm létesítésére, illetve a meglevő farmok fejlesztésére 680 000 pengő erejéig folyósítottak kedvezményes állami kölcsönöket.43 Ugyanebben az évben mintegy 60 baromfifarmon végezték el a kölcsön előfeltételéül kikötött állategészségügyi ellenőrzést.44 1929- ben 67 baromfifarmot létesítettek, illetve fejlesztettek tovább állami kölcsönből,45 1931-ig háromszázon felülire emelkedett a kisebb-nagyobb baromfifarmok száma.46 A magán baromfitelepek állami ellenőrzéséről a földművelésügyi miniszter 88.354/1928. F. M. sz. alatt rendelkezett. Ennek értelmében minden olyan baromfitelep tulajdonosa, akinek az ellenőrzés alá helyezés évében legalább 100 tojója volt és kötelezettséget vállalt arra, hogy tojóállományát egy év alatt 200 darabra emeli fel, továbbá az állatok törzskönyvezésére vonatkozó utasításokat pontosan végrehajtja, díjtalan állategészségügyi vizsgálatban s tenyésztési tanácsadásban részesülhetett. (A Baromfitenyésztők Országos Egyesülete azonban csak 1941-ben kezdte meg ténylegesen a törzskönyvezést az államilag ellenőrzött telepeken.) Az állategészségügyi szolgálat a baromfitífusz és a gümőkor elleni védekezésre helyezte a fősúlyt. Ezt a szolgálatot az Országos Állategészségügyi Intézetre bízták, míg a tenyésztési felügyeletet a Földművelésügyi Minisztérium központi szakközegei látták el. A népi tenyésztés állományainak nemesítésére kiosztott tenyészkakasokat, tojókat, naposcsibéket és tenyésztojásokat főként ezekről, az állami ellenőrzés alatt tartott telepekről szerezte be a minisztérium. Abban az időben Predmerszky Dezső volt Magyarországon a mezőgazda- sági háttér nélküli tojásfarmok leglelkesebb apostola. Amerikában szerzett gyakorlatot, tisztában volt tehát a jó minőségű baromfitermékek tömeges elő42 A földmívelésügyi tárca beruházásai (1925-1929). Bp. 1929. 83. p. 43 Magyarország földmivelésügye az 1928. évben. Bp. 1930. 17*. p. 44 Г. m. 18*. p. 45 Magyarország földmivelésügye az 1929. évben. Bp. 1931. 18*. p. 46 Benkő Pál: A baromfifarm. Köztelek. 1931. évf. 150. p. 125
