Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Martha Zsuzsanna: A baromfitermékek mai nagyüzemi termelésének előzményei Magyarországon
Az átalakulás csakhamar megtörtént. Az aláírási felhívás szerint 1200 db ÍOO forintos részvényt bocsátottak ki. „Első Magyar Közélelmezési és Kiviteli Részvénytársaság" lett a cég új neve. A vállalkozás társadalmi hátterére világít, hogy az alapítók között altábornagy, nagykereskedő, bérháztulajdonos, országgyűlési képviselő, ügyvéd és plébános nevével is találkozunk.24 Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület baromfitenyésztési szakosztá-' lyának 1892. február 9-i ülésén valaki egy Budán felállítandó nagy baromfi- hizlalda létesítését javasolta. Az indítványozó szerint 10-15 000 baromfi rendszeres hizlalásával „a filloxera által sújtott budai munkásosztály némi keresethez jutna ".25 Ez a javaslat is érzékelteti, hogy nagy volt nálunk akkoriban az érdeklődés a nagyban való, iparszerű baromfihizlalás iránt. Tekintélyes vállalkozás volt ez idő tájban a 350 000 forint alaptőkével alapított „Magyar Kiviteli és Csomagszállítási Részvénytársaság" is. Ennek kiviteli osztálya baromfi-, tojás-, vaj- és vadexporttal foglalkozott.26 Francia mintára Kőbányán berendezett telepén egész éven át átlagosan 8-9000 csirke, 500 kacsa, 300 liba és 100 pulyka hízott, s részint élve, részint levágva és tisztítva vitték az állatokat piacra. Az 1892. évi budapesti nemzetközi baromfitenyésztési kiállításon bemutatták a telep berendezését és a hizlalás módját. A szűk rekeszekbe összezsúfolt csirkéknek tölcsér segítségével adagolták a tejjel kevert pépes kukoricalisztet.27 Az ipari, illetve kereskedelmi jellegű nagy baromfihizlaldák többsége azonban nem a főváros szomszédságában, hanem az Alföldön (Kecskeméten, Kiskunhalason, Szentesen, Orosházán, Szabadkán, Nagyszalontán) keletkezett a kilencvenes években.28 Ezek a falusi hetipiacokon és a gazdaudvarokon tömegesen összevásárolt állatokat pépesített kukoricadarával 8-10 napig feljavították, hogy a mezőről befogott és szállítás közben meggyötört csirkék húsának kékes „nyers” színe tompuljon. Nem hizlaló tevékenységük volt jelentős, hanem a forgalomba hozatal egyéb műveletei; a vágás, kopasztás, kibelezés, csomagolás, hűtés és szállítás szolgálták elsősorban a fogyasztás érdekeit. Inkább nagyüzemi vágóhelyeknek tekinthetők ezek a vállalatok. Volt közöttük nem egy olyan, ahol 20 000-nél több baromfi hízott állandóan.29 A századforduló számos baromfihizlaló és baromfikiviteli vállalata milliószámra hizlalta a baromfit, gyűjtötte a tojást és nagy üzleti nyereséggel szállította külföldre a baromfitermékeket. Kapacitásuk akkora volt, hogy nem érték be a hazai anyaggal, hanem Boszniából, Szerbiából, Romániából hoztak be olcsó sovány állatokat.30 Mindamellett a XIX. századi Magyarországon külterjes kisüzemi jellege volt a baromfitenyésztésnek annak ellenére is, hogy pl. az alföldi baromfi- tenyésztés egyik központjában, Hódmezővásárhelyen volt ház, ahol tavasszal 115 kotló is ült31. A tanyavilágban nagy számban tenyésztettek csirkét, libát 24 A magyar baromfi-hizlalók. Gallus. 1886. évf. 48. p. 25 Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület baromfitenyésztési szakosztálya f. hó 9-én ülést tartott. Köztelek. 1892. évf. 205. p. 26 Mihók-féle Magyar Compass. 1895/6. II. r. Bp. 1896. 256. p. 27 Sz. Z. : A budapesti nemzetközi baromfikiállítás. Baromfiak. 1892. évf, 26. p. 28 Éber Ernő: A magyar állattenyésztés fejlődése. Bp. 1961. 361. p. 29 Hreblay Emil: A baromfi hizlalás és a hízott baromfi értékesítése. Bp. 1900. 29. p. 30 Hreblay Emil i. m. 8. p. 31 Kiss Lajos: A szegény asszony élete. Bp, é. n. 96. p. 122
