Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Martha Zsuzsanna: A baromfitermékek mai nagyüzemi termelésének előzményei Magyarországon
is lehessen azokból előteremteni.5 Több mint 300 évvel ezelőtt tehát már nyomát találhatjuk Magyarországon az árubaromfi-termelésnek. Esterházy Miklósnak a rozgonyi tiszttartó részére adott instrukciója 14. pontjában pedig az árutermelésre utaló határozott kívánság olvasható: „A majorbeli tyúk, lúd, kácsa, póka, vaj, túró ete. legyen pénzjövedelemmé. Kassán jó pénzt teremthetni belőle,"6 Thököly Imrének Munkácson 1684. június 10-én kibocsátott, 75 articulus- ból álló gazdasági utasítása a 3. pontban foglalkozik a baromfival, mégpedig nemcsak általánosságban, hanem a megfelelő takarmányozás, itatás, ólazás fontosságára is felhívja a tiszttartó figyelmét a következőkben: „Jó reggel való felkelése . . . után, elsőbben is Majorinkat járja meg és ott levő apró szárnyas marháinkat tekintse meg, azokat a majomé mint tartja, vagyon-e elégsége azon apró majorsá- gin'kra erogált életségnek; elejét nem veszi-e ki (fordítván a maga ususára), annak csak porát, taklaszát, üresét hagyván az apró marháknak: mely is nem utolsó veszedelmekre és elfogyásokra volna az apró marháknak; víznek való válujuk vagyon-e illendő és elegendő, napjában italokat hányszor újítják; vagyon-e elégséges jó óljuk és azt minden héten hányszor tisztítják ki?"7 A Rádayak pelejtei tiszttartójának 1758-ban adott gazdasági utasításban a baromfitartás kukoricaszükségletére található utalás: „Mivel pedig az uraknak ott meg fordullások kedviért szükség valamely baromfinak is tartássá, ezeknek kedviért szükséges csépléskor az felezetet s rosta allyát meg takarítani, az hizlalások kedviért pedig kukuritzát (mellyet eddig éppen nem termesztett) termeszteni, az midőn azt jobbágyok és sellérek által lehet munkálódtatni."8 A földesúri majorok baromfiállományát az akkori körülmények között elég tekintélyesnek mondhatjuk. Hankó szerint minden udvarháznál hemzsegett a sok baromfi. Például felhozza többek közt Széchy Mária tasnádi udvarházát, ahol ,,. . . 1644-ben, összeírás szerint volt szárnyas majorság; 27 drb indiai vagyis pulyka, 5 drb indiai csirke, 55 drb réce, 40 drb lúd, 140 drb majorságtyúk kakassal együtt és 56 dézsmatyúk."9 A hídvégi allodium tejgazdaságához tartozott a XVIII. század közepén egy 110 tyúkból, 40 kacsából, 36 lúdból, 36 pulykából és 12 pávából álló baromfitörzsállomány, továbbá számos, kappanozni kívánt kakas,- „majorosné"-ja az intéző felesége volt. Innen látták el hetenként az aulát baromfival és tojással.10 A XIX. század elején egy könyvecske azokról a módokról szól, ahogyan szerzője a húsdrágaságot megszüntethetőnek véli. Ügy gondolta, hogy ha a lovas szárazmalmokat az országban mindenütt ökrös malmokká alakítanák át, azok nemcsak „egyarányosú" lisztet szolgáltatnának, hanem egy-egy malom esztendőnként legalább tíz hizlalt ökröt is adna, továbbá sok hizlalt baromfit: „Staer Országi forma Kappanyokat és kövér Ludak által sok Lúdzsírt”. A mol5 I. Rákóczi György gazdasági utasítása a gyulafehérvári tiszttartó részére. Közli: Koncz Józseí. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle. 1894. évf. 317. és 322. p. e Rozgony. Urbárium, inventarium és a tiszttartó instrukeziója. Közli: Virágh Elek. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle. 1894. évf. 271. p. 7 Gazdasági viszonyok Thököly Imre fejedelem uradalmaiban 1684-ben. I. rész. Közli: Lehoczky Tiuadar. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle. 1894. évf. 147. p. 8 A Ráday család pelejtei tiszttartójának adott gazdasági utasítás (1758). Közli: Benda Kálmán. Agrártörténeti Szemle (História Rerum Rusticarum). 1957. évf. 3-4. sz. 9 Hankó Béla: A magyar baromfi eredete és gazdasági jelentősége. Debreceni Szemle. 1936. évf. febr. sz. 10 Csiszár Vilmos: Az 1745-beli „hídvéghi allodium" tejgazdaságáról levéltári adatok alapján. Magyar Állatorvosok Lapja. I960, évf. 112. p. 118
