Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Khin Antal: A Szelidi tó halászata
Járulékos halászeszközök Bárkák A halász a megfogott halat itt sem tudja azonnal értékesíteni. Az élőt míg eladásra kerül, haltartókba rakja: a bárkákba. Ez itt kétféle. Egyik az úszóbárka, másik a íekvőbárka. Az előbbit a halász magával viszi és ebbe rakja a kifogott zsákmányt, úsztatva a ladikhoz kötve (többnyire a ladik oldalához) viszi a telepre. A telepen karóhoz kötve lebeg a vízen. Innen a neve: úszóbárka. Derékban kettémetszett ladikra emlékeztet. Van kisebb és nagyobb. Amannak egy rekesze van, utóbbinak kettő. Ajtóval záródik. A bárka orrán egy vaskarika van és ebben lánc. Ezzel kötik a ladikhoz, és a helyén a karóhoz. Az állóbárka szintén kétféle. Az egyiknek „kas" a neve. Ez vesszőből való. Alakjával az őskori cserépurnákra emlékeztet. Oldalán 2 füllel. Nyílása felül van és sapkát visel vasszőből, mely lapos fenekű kosárhoz hasonló. Régen a halász maga fonta, ma kosárfonó készíti. Ezt a telepen a halász sekély helyen a vízbe állítja. Itt magától megáll. A másik bárka egy nagy láda alakú alkotmány, mely rendesen fenyőlécből készül, a lécek közt hézagok vannak, hogy a viz beáramoljon. Ezt is a fenékre süllyesztik. Ebben tartják a nagyobb halakat. Ennek neve nagybárka. Tetején egy ajtó van. Ladikok A tó ladikjai meglehetős esetlen alkotmányok. Egyik fajtának eleje, hátulja egyforma széles, a másik fajtának orrtőkéje van. Az utóbbit varsázásnál használják leginkább. Kolomp is van rajta. Ez a másutt vágónak, vánkosnak nevezett rész neve. Ebbe húzzák be az evezőket. Nyomozásra, meg táplizásra a széles orrút használják, ezt többnyire csak rúddal igazgatják. A rúd 2-3 m hosszú, egyszerű farúd. Ezt használják a vejszék felnézésénél is. Ma az őszi lehalászáshoz és az elektromos halászáshoz a paksi halászok a maguk halászladikjait használják és úgy szállítják ide a Dunáról. Az evezőkből rendesen kettődiárom kell a ladikhoz. Ezek olyanok, mint a dunai halászokéi. A kormányzáshoz mankós evezőt használnak. A húzó evezők mankó nélküliek. Halászmérlegül a kishalász egykarú kalmármérleget használ, melyhez tányér vagy hálóból készült zacskó tartozik. A zacskót a halász maga készíti kenderfonalból. Van jégvágó fejszéjük is. De ez hosszabb nyelű favágó fejsze. Ezzel vágják téli halászatnál a léket, de ezt használták a jégverem jegének megszerzéséhez is régebben. Bogrács. A halászlé készítéséhez vasbográcsot használnak. Ez gyári áru. Régebben olyanféle kisebb bográcsuk is volt, mint a komáromi halászoké. A halászlé főzésével a bográcsot a szolgafára akasztják egy fahoroggal, melynek kajmó a neve. A szolgafa, egy kb. 2 m hosszú 2 ágasfára fektetett közönséges fahusáng. Egészen a halász találmánya. Nem hasonlít a pásztorok szolgafájához. A bográcsot a közepére akasztják a főzésnél. Máskülönben a kötelek szárítására is használják. Volt a halászoknak egy sajátos tölcsérük is. Ezt maguk készítették lopótökből (utolsó példányát megszereztem a Mezőgazdasági Múzeum részére). Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 113
