Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Khin Antal: A Szelidi tó halászata
vastag, kb. 10 cm hosszú vaspálca, mely fölül kúp alakban fut össze egy kb. 20 cm-es vasköpűben. A vasváz a köpűnél fogva rá van erősítve egy 5 méteres fenyőfarúdra. A vasvázon van elhelyezve a zacskó-alakú háló, mely a váz lábait körülfogja, de a vasabroncsot körben szabadon hagyja, úgy mint a pók-' nál. A zsák azonban hosszabban nyúlik le, mint a velencei zsákos tapogatónál, de hossza kisebb, kb. 1 m. A léhése kétféle. Egyik apróbb szemű, a másik pedig nagyszemű kb. 10 cm-es. Éppen olyan, mint a „csontos-kecénél'' vagy a tükrös tapogatónál. A hal a tükrös háló felé menekül, de közben behúzza a kisebb szemű hálót és zacskót csinál s ebben meg van fogva. A vele való halászathoz ladik és két ember szükséges. Egyik a ladikot hajtja a ladik farában ülve kormányevezővel, a másik, aki a topincsot kezeli a ladik orrában áll és onnan figyeli a halat. Mikor észreveszi a halat, gyorsan lenyomja a szerszámot a fenékre úgy, hogy a hal alája kerüljön a topincsnak. Azután kissé oldalra döntve, a hal már a zsákba menekül. A halász szák módjára emeli ki a szerszámot. Topinccsal sekély helyeken, nád szélén halászik, de ritkán mélyebben is. Itt már nemigen látja a halat, illetőleg mozgását, így sokszor a véletlenre számít. Leginkább őszi halászszerszám. Tápli A tavon kétféle emelőháló van. Egyiket „parti-emelőnek", meg „csuhénak" is mondják. Ez kisebb, a másik a nagyobb „ladikos-emelő” néven szerepel, de leginkább „tálplinak", ,,tápUnak" hívják. A parti-emelőt legtöbbnyire partról használják. Innen ez a neve. Régi szerszáma a tónak. A Dunán mindenfelé használják ma is (a vizi molnárok, pásztorok, arányászok, sporthalászok, orvhalászok). A tó első halászeszközei közé tartozik, mert a szegény kishalász is megszerezhette a kenderléhést, meg a hozzávaló faanyagot. Szerkezete ugyanaz, mint a különféle elnevezések alatt ismeretes emelőhálóé. A halászás vele egész éven át űzhető még ladikról is vagy a jégi halászatnál a lékben. Szák Kétféle van. Egyik neve „kisszák", a másiké „nagyszák". Mindkettő zacskó alakú kenderhálóból és tojás alakú fakávából, meg fanyélből van. A kisszákot arra használják, hogy a kis „úszó-bárkából", meg az „álló-bárkából" a halat kiszedjék vele. A nagyszáknak már többféle szerepe van. Ezzel fogja ki rendesen a nagybárkából a halat. A „kas" nevű vesszőbárkából ebbe önti a zsákmányt. Ezt viszik magukkal a kerítőhalászathoz mindig, sokszor a varsák felnézéséhez is, itt akkor használja főképp, ha nagyobb hal van a varsában, hogy alámerítve könnyebben a ladikba húzza. A téli halászatnál a kis szerszámos ezzel leste a halat a léknél, mikor az levegőzni feljön a viz színéig. A Szelidi-tó halászata ezt a szerszámot rendesen halászház oldalán tartja, mikor már megszáradt, hogy mindig könnyen a kéznél legyen. 109
