Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Khin Antal: A Szelidi tó halászata
Volt olyan is, mely középlészával bírt. Ez olyan alak volt, amelyet régebben a Duna deltájában is használtak s talán ma is megvan. Ez a kürtőből és kb. 1 m hosszú terelőbői állott.11 Jankó könyvében azt állítja, hogy a középlészás vejsze nincs meg Magyar- országon. Ez azonban bizonyítja, hogy megvolt. Használatos lehetett Herman és Jankó idejében is, de nem tudtak róla, mert a kishalász csak ilyen apróbb tavakon használhatta.11 12 Előfordul Jankó szerint ez a forma a Volga mentén (Szárpatava, Bykova: Szaratov- és a Kazánnál), Finnországban (Korpiselka, Ilomantsi, Ahlainen, Ingermanland luna, Hivensalmi táján) és az osztjákoknál. A Szelidi-tó vejszéi közt olyan is volt, amelyiknél a lésza egyik oldalán volt a kürtő (vejszefej), a másik lészának pedig a végén is. Itt a lésza a kürtő közepén helyezkedik el. A vejsze a tónak talán a legrégibb szerszáma lehetett, mert anyagát nagyobb költség nélkül megszerezhette a tóban levő nádból a kishalász, akinek más szerszámra nemigen tellett pénze. A legutolsó vejszé- ket András Albert halász, a tó mostani gondozója hozta ide Kiskőrösről. Odavaló ember. Ma ott is lakik állandóan. Bemondása szerint a Dobolyai-réten használtak ilyen vejszéket. Innen ültette át a Szelidi-tóra. Állítása szerint előtte nem volt itt vejsze. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, mert a paksi öreg halászok és a tó körül lakó régi emberek emlékeznek rá, hogy a tó mindkét végében állottak vejszék és két halászcsalád dolgozott velük. Varsa A vejszét a mostani hálóvarsák szorították ki. Vesszőből készült varsát nem találtam, már pedig egykor ezt is használhatták, mert az alföldi tavaknak ismert szerszáma és jól bevált.13 Sokat lehetett belőle elhelyezni. A tó mostani varsái egyszárnyúak, a szárny a varsa szádjának (a varsa szája) közepén van elhelyezve, s így a hal két oldalról mehet bele. 2 vörcsöke (a fogókészülék) van és leginkább 5 fakarika feszíti ki a léhést. A karikák „koronaakácból" valók. De már előfordulnak vastagabb drótból is. Két karóval vannak kifeszítve és leszúrva a vízben a fenéken. Egyik karó a varsaszárnynál, másik a varsa farkánál tartja. A varsákat a halászok maguk készítik. Használat után a parton szárítják meg s végül a ház oldalfalára helyezik vagy egymásra téve, vagy pedig a ház oldalán lógnak, ahol az esőtől és az erős napsütéstől is védve vannak. Csak kenderfonalból készült varsát használnak, melynek szembősége 4,5 cm kb. A varsákat nemcsak nappalra, hanem éjjelre is „elszúrják" (larakják a vízbe). A nappaliakat estefelé, az éjjelieket pedig reggel „nézik fel". A tisztásokon 1-2 varsát helyeznek el. Ezek külön-külön állanak. A nádasok mellett egymás után többet „szúrnak el". A halat belőle kézzel szedik ki, a ladikba vízbe helyezik, hogy élve kerüljenek a haltartóba: a bárkába. 11 Sirelius U.: Über die Sperrfischerei bei den finnich-ungarischen Völkern Eine vergleichende ethnographische Untersuchung. Helsingfors 1906. c. mü. 161, rajzát. Az itt látható vejsze szerkezete hasonlít a Szelidi-tó vejszé- jéhez. 12 Vö. Herman Ottó és Jankó János ismert munkáival: 13 Donászy Ernő állítólag még talált elpusztult vesszővarsát a tónál. 106
