Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Khin Antal: A pesti vizafogók és a mai Vizafogó utca neve

A PESTI VIZAFOGÓK ÉS A MAI VIZAFOGÓ UTCA NEVE KHIN ANTAL ny. tanár, a múzeum tudományos kutatója A budapesti ember még ma is hallja emlegetni a Vizafogót. Van ilyen nevű vasútállomás, ennek táján Vizafogó nevű lakott telek, van Vizafogó utca is. Régebben a századforduló táján az egyik hajóállomás neve szintén Vizafogó volt a pesti parton. Vizafogó eszközt azonban nem látott ott senki a mai emberek közül, még öreg halász sem. Vizát ugyan néha a halkereskedőknél lehetett találni, de az legtöbbször nem az itteni Dunából került ki. Kitömve a dunai vizákból csak egy példány volt a Nemzeti Múzeumban látható, de később elpusztult, 1959-ben helyette megint került egy a paksi Dunából. Ma a Mezőgazdasági Múzeumban két nagy példány van kitömve ép állapotban (1. ábra). A Mezőgazdasági Múzeum egyik nagy vizája. 1955 telén fogták, Ercsinél. Hossza 263 cm, súlya 117 kg MepHOMOpCKan öcnyra, BbuioBneHnaH H3 IlyHaM Black-Sea sturgeon, caught in the Danube E nagy halaknak igazi hazájuk a Fekete-tenger és a Káspi-tó. Az ideömlő folyókba jártak fel tömegesen ívni (1). Századokkal ezelőtt igen kedvelt ívóhelyeik a magyar Dunán a Csallóközben voltak (2). Persze így Pestet érinteniük kellett vándorútjukban. Az itteni halászok igyekeztek is belőlük zsákmányolni. Ezek voltak ebben az időben a legkeresettebb halak. Finom húsuk és szálkamentes voltukért a királyok és az előkelők nagyon kedvelték. A sok böjti nap hústilalma emelte a fogyasztást minden