Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)
Dr. Martha Zsuzsanna: A magyar tyúk nemesítésének első időszaka
Azok a tenyésztők, akik a magyar parlagi tyúk nemesítésével — akár keresztezésével, akár tisztavérben való szelektálásával — komolyan foglalkoztak, hasznos és jó munkát végeztek. Valamennyi nemesített változat többé-kevésbé megtartotta a magyar parlagi tyúk edzettségét és élelmességét, testtömege azonban nagyobb lett. A magyar tyúk szinte felfalta az évtizedeken keresztül kevés rendszerességgel beleolvasztott „fajbaromfi"-t. Legtöbb jó tulajdonságát, ha egyöntetűségének rovására is, de megőrizte. A külföldről hozott fajták sorozata nem bírt az ősi, viharedzett, „eperfamadár"-nak csúfolt magyar parlagival. III. A MAGYAR TYÜK NEMESÍTÉSÉNEK ÁLLAMI IRÁNYÍTÁSA Külkereskedelmünk alakulásáról csak az Országos Statisztikai Hivatal létesítése és az árunyilatkozatok bevezetése, vagyis 1882 óta áll rendelkezésre megbízható statisztika. Az adatok azt mutatják, hogy a baromfitermékek állandóan keresettebbek lettek. Értékesítési lehetőségüket a századvégi agrárválság is alig érintette. Sőt tojásexportunk éppen a válság éveiben örvendetesen fellendült. Főként a svájci, a hamburgi, az amsterdami és a londoni kivitel emelkedett számottevően (42). A magyar baromfi és baromfitermékek exportjának értéke az első világháborút közvetlenül megelőző három évtized alatt majdnem ötszörösére emelkedett (6) : A kivitel nagyarányú fejlődése a baromfi-, elsősorban a tyúkállomány minőségi javításának nemzetgazdasági jelentőségére terelte a figyelmet. A köztenyésztés irányítása fontos állami feladat lett, mert a sokmilliós magyar parlagi tyúk kicsiny testsúlya, apró (52—54 grammos), törékeny és fehér héjú tojásai egyre kevésbé feleltek meg a külföldi piacok növekvő igényeinek. Az állam tehát, hogy a külkereskedelmi forgalomban a baromfitermékeket versenyképesebbé tegye, országos méretű nemesítési akciót indított. Ez az akció 1890-ben kezdődött, de csak 1895 után bontakozott ki szervezettebb arányokban Tor may Béla irányításával. Minthogy a magyar parlagi tyúk tisztavérben való nemesítése nagy szaktudást követelő, fáradságos és hosszadalmas eljárás, amelynek következetes megvalósítása a falusi és a tanyai kistenyésztők százezreitől nem VGlt várható, a Földművelésügyi Minisztérium a parlagi tyúknak nagytestű, barna héjú tojást tojó külföldi fajtákkal való keresztezését választotta megoldásul. Hozzájárult ehhez az elhatározáshoz az a felismerés is, hogy a tisztán tenyészki választásos nemesítés a magyar parlagi kicsiny testét lényegesen nem fejleszti. Az állami baromfinemesítési akció azzal kezdődött, hogy a baromfitenyésztési ügykör 1890-ben Grubiczy Géza személyében előadót kapott a minisztériumban. Még ugyanabban az évben a kolozsmonostori gazdasági tanintézet, valamint az adai, a debreceni, a somogyszentimrei, a rimaszombati és a nagyszentmiklósi földművesiskola gazdaságában ún. baromfipepinériát (törzstenyészetet) létesítettek, hogy onnan a kistenyésztők olcsón — esetleg díjtalanul is — jó minőségű tenyészanyaghoz juthassanak. A pepinériákban plymouth, langshan, viláIndex 1882 1895 1913 100 248 484
