Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Dr. Martha Zsuzsanna: A magyar tyúk nemesítésének első időszaka

valamint Gyöngyös környékén, főként Visznek községben nevelnek sok tyúkot. „S a számos kofák nem megvetendő kereskedést űznek ezekkel Pestre." A nyugati országrészek népe Béccsel bonyolított le baromfiban élénk kereskedelmet; leginkább a soproniak, „a honnan kerülő tikászok nagy szekerekkel bejárják az egész túl a dunai részt, s helységről helységre szedik össze a tyúkot, csirkét, kappant, tojást". Korizmics (21) 1867-ben felhozza, hogy amíg Magyarországról és Erdélyből 1844-ben az Osztrák—Magyar Birodalom többi országaiba gyapjúból majdnem 21, búzából csaknem 10, vágómarhából 4,2 és sertésből több mint 3,5 millió forintnyi értéket vittek ki, addig a szárnyas, a tojás és a toll kivitelének együttes értéke mindössze 1,2 millió forint volt. 1848 előtt tehát még jelentéktelen a baromfitermékek kivitele. Az akkori közgazdasági helyzetben érdektelen volt tehát, hogy az ősi magyar, tyúknak kicsiny a teste és aprók a tojásai. Itthoni népélelmezési célra így is megfelelt. Csak a tőkés termelési mód nagyobb arányú hazai kibontakozása, az árutermelés feltételeinek kialakulása és a külkereskedelmi forgalom fellendülése sürgette utóbb a magyar baromfitenyésztés fejlesztését. A külkereskedelmi forgalomban csak ezután vált mind jelentősebbé az élő és a leölt baromfi s a tojás kivitele. Ezek együttes értéke az 1882. évi 5,0 millió forintról 1895-re 16,6 millió forintra emelkedett (28). Számszerűen csak az 1884. évi állatszámlálás eredményéből tudta meg az orMagyar parlagi kakas az Állatkertből (Elischer Lajos rajza, 1874) BeHICpCKIHÍ 0Te4eCTBCíHH blfi IICTVX Hungarian dunghill cock