Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Kovács Miklós: Adatok a XVI—XVIII. század magyar állattartásának és tenyésztésének történetéhez

Tessedik tanúsága szerint sok kívánnivalót hagyott maga után. Hasonlóképpen az itatás módja sem felelt meg sok helyt még az akkori követelményeknek sem. „A háztul távol lévő marha rosszul teleltetik ki s tavasszal oly nyomorult, hogy majd a szellő is eldönti a lábárul, alig mászkálgat a legeltető helyre." „És az olly nehezen és rosszul telelt marhának tavasszal, majd a hó lében, majd ismét a hirtelen elő forduló télmaradékában, . . . melly sokszor kell nyomorultan elveszni."'

:! „Egy Pásztornak két vagy három alattvalóival vagy buj tarjai val 1200, 1300 és 1500 ig való marhákra is kell gondot viselni: Hogy volna már ez a két három ember tehetős illy sok marhának elegendő vizet meríteni? Számláljunk egy marhára napjában ámbár tsak egy veder vizet, tehát 1200 és 1500 vederre menne. Az erősebb marhák a válura tolakodnak, duplán is megisszák portziójókat; a gyengébbek hátra állnak, epedve kell az egész napot, az iszonyú melegben szomjúan szenvedni, mellytül elerőtlenedve leesnek, a nagy legyektül s bogaraktul iszonyú módon kínoztatnak, egy két nap így nyomakodván osztán megdöglenek."

14 „Mindennemű Pásztor mellé 2 gazda rendeltessék hetenkint, kik... őket ahhoz tartsák, hogy a marhákat napjában kétszer illendőképen megitassák ... a lovak ós a juhok soha se legeljenek egy helyen."

15 Nagy létszámú csorda, kevés pásztor, kútból itatnak, megjelenik a hetes gazda gondolata s a külön legelő kívánsága. TAKARMÁNY A legelőt kiegészítő takarmányok közül nagy jelentőségű volt a makk. Etetése még a legeltetés módjához hasonló. Szerepe azonban ősszel kezdődik és speciális feladata (hizlalás) is van. 1500-ban mint privilégiumot említi egy zilahi oklevél a makkoltatást (Zilah város levéltára). Egy 1590-es adat a makkoltatást, mint hizlalási módot említi. Szentmiklóson akkor kelt Telegdy János leveléből: ..Malacink sem az keteni sem Bessi erdőnkön egy csép sincs el Búsult ember vagyok a mak felől. Az istenért kérem kedet. Kegyetek adjon hellt a kevés disznónak ugyan külön szakasztana . . . valami hellt . . . mert vagy 27 disznót vetettem pinzenis ha meg hizlaltathattnam."

1fi Azoknak a csatáriaknak a névsora, ,,kik Ceme erdőre akariák sortis marhátt hajtani", 1618. X. 9-én kelt (B), 23-án pedig a királykúti és más erdőkre makkoltatni hajtott disznók jegyzéke (B). Ügy látszik október első fele volt a makkoltatás kezdetének szokásos ideje. 1622-ben a Strozovina-erdőben disznót makkoltatok bért fizettek érte (B). Ebben az évben disznót makkon tartottak Füzesen is (B). 1647-ben XII. 31-én szedték a makkoltatási díjat Máriafalván, ugyanakkor kelt a Pinkafőn makkoltatott disznók jegyzéke is (B). E ket adat a makkoltatás végének az idejére enged következtetni. 1722. október 3-án jelenti Farkas Sándor Vas vármegyei esküdt, hogy a vasvári erdőn „tapasztaltam Oszkoj és Győrvárj pásztorokat, hogy verték az makkot, és amint én visgáltam, a mely fát megh nem verhették . . . csak szépen volt rajta mak, ... ha le nem verték mégh éretlen, és ha magátul hullott volna le" (F). " Tessedik, 1786. 133. old. » Tessedik, 1786. 133. old. 18 Tessedik, 1786. 367. old. "'Eckhardt Sándor: Két vitéz nemesúr. 1944. 97. old. 4 Magyar Mezőgazd. Múzeum Közleményei — 49