Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Dr. Éber Ernő: A mezőgazdaságtan első hazai tanszéke és első tanára: Mitterpacher Lajos

egyetem állásfoglalásának, hogy akkor, amikor még nem volt meg a Georgikon és Magyaróvár, az alig képzett és a robot meg a dézsma behajtására rendelt gazdatiszteknél a mégiscsak függetlenebb lelkészek talán nagyobb meghallgatásra találhattak a nép körében. A Helytartótanács 1788. június 12-én a királynak küldött jelentésében nem állt az egyetemi tanács és Mitterpacher javaslata mellé. Elismerte ugyan, hogy a kívánt cél nem érhető el a nem kötelező mezőgazdaságtani oktatással, azt sem tagadta, hogy ez Magyarországon „szükséges, sőt nélkülözhetetlen", de „a tanterv, a tantermek és a hallgatóság beosztása olyan", hogy a mezőgazdaságtani tanszéket, az érvényben levő rend megzavarása nélkül, nem lehet újból helyreállítani. Egyelőre tehát megszűnt az egyetem bölcsészkarán a kötelező mezőgazdaságtani oktatás. II. József halála után az alkotmányosabb érában, most már törvényesen, az 1790/91. évi XXVI. törvénycikkel újból egész terjedelmében életbeléptették a Ratio Educationist, jóllehet inkább csak névlegesen, mint ténylegesen. 1806-ban aztán kiadták a második Ratio Educationist, s ennek II. fejezetében a 117. § f) pontja meghatározta, hogy Oeconomia rustica plenior, teljesebb mezőgazdaságtan a technologicis applicationibus, tehát alkalmazott iparműtannal együtt az egyetem bölcsészetkarán újból kötelező tárgy legyen. E kettős tárgynak tanítása az első és a második évfolyam hallgatóira kötelezően heti 4 órában állapíttatott meg. A III. fejezet 275. §-a a mezőgazdasági oktatás eszközeként a könyveken és a szerszámokon kívül a kertet is említi, mert ez alkalmas lehet a különféle talajnemek s a talajművelés szemléltetésére, a gyümölcsfák ültetésének, oltásának és használatának, valamint a szőlő művelésének megtanítására. Mikor a második Ratio a mezőgazdaságtani tanszéket az egyetemen visszaállította, szükségesnek látszott, hogy a már koros Mitterpacher mellé tanársegédet, illetőleg helyettest nevezzenek ki. Ezért előbb tanársegéddé, majd 1809-ben „professor alter ruralis et technológiáé", azaz a mezőgazdaság és technológia második tanárává .nevezték ki Fabrici Lajost, aki azonban már 1810-ben, ötvenegy éves korában meghalt. (A mai tudományegyetem könyvtári kézirattárában őrzött „Fabriciana"-kézirat kitűnő leírását adja az akkori Magyarország mezőgazdaságának.) Fabrici után Faliczky Mihály került tanársegédként Mitterpacher mellé, és vele dolgozott Mítterpachernek 1814-ben bekövetkezett haláláig. A mezőgazdasági oktatásnak az egyetemen bevezetett elméleti kiteljesülésével rájöttek arra, hogy az elmélethez gyakorlati oktatásnak is kell fűződnie. Láttuk, hogy már az első Ratio is előírta egy egyetemi gyakorlótér létesítését. Nincs adat arra nézve, hogy ezt meg is valósították volna, de az egyetemmel kapcsolatban szervezendő gazdasági intézet tervével már jó korán kezdtek foglalkozni. így 1803-ban, mikor már évek előtt megszűnt az egyetemen a mezőgazdaságtan kötelező oktatása, Mitterpacher felsőbb meghagyásra egy ilyen gazdasági intézet tervezetét elkészítette. Ennek hírére Eisenmayer Ferenc budai polgár felajánlotta az intézet céljára budai ingatlanát, ha érte kárpótlásul valamely közalapítványi birtokból megfelelő telket adnak neki. Az ügy az Egyetem—Helytartó Tanács— Magyar Kancellária—Bécsi Kormány aktamalmában szépen elsüllyedt. 1805-ben aztán az a terv merült fel, hogy Pécsváradon szervezzenek mezőgazdasági-erdészeti intézetet, de Mitterpacher ezt az egyetem székhelyétől való távolsága és egyéb okok miatt ellenezte, s ezzel a terv meghiúsult. Komolyabb esélye volt a terv megvalósulásának 1811-ben, amikor Pest városa a Váci kapu (a mai Váci utca környékén) és a Hatvani kapu (a mai Kálvin tér környékén) levő telkeiből 150 holdat ajánlott fel az egyetemnek a gazdasági intézet céljára. Egy,