Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)
Barbarits Lajos: A tömegoktatás agrármuzeológiai módszerei
összehasonlításában van, és ennek kell a kiállítás múzeumi nyelvén kifejezésre jutnia. A múzeum aktualitását nemcsak a téma tudományos tartalma adja meg, hanem a téma szemlélete, didaktikai felhasználásának módja is. A Huszadik Század c. folyóirat 1903-ban „hivatásos reakcionáriusok"-nak minősíti azokat, akik „a régi lomnak dicsőségét zengik" ahelyett, hogy leszűrnék a történeti múltból a fejlődés időszerű fokán hasznosítható tanulságokat. 6 Az akkori bírálat ma is útjelzője a múzeumok feladatai terén alakulóban levő új felfogásnak, az oktatónevelő jelleg megtartásának és fejlesztésének. Az aktualitás álláspontján munkálkodó agrármuzeológus kezében is ott kell lenni a fejlődéstörténet fényeinek, mert azok nélkül nincs összehasonlítási alap az időszerű események vizsgálatához. Természetesen dialektikusan kell vizsgálnunk a múlt eredményeit, hogy szintézisükből létrejöjjön a tanulság. A Mezőgazdasági Múzeum egyik kiállításának témája például az erőgépek fejlődése. Didaktikai feladat: korszerű gépek működési elveinek, munkájának ismertetése. Pedagógiai cél: a nagyüzemi munkamódszerek fölényének elfogadtatása. Árubemutató kiállításokon rendszerint elég a feladatot technikailag megoldani: minél több típusban bemutatni a használatos gépeket, jellemezni azokat műszaki és áruforgalmi adataikkal. A Mezőgazdasági Múzeum kiállítása a témát tudományos és szakmai vonatkozásaiban igyekszik ismertetni, ezért a didaktikai követelmények szerint szétbontva, a témarészletek jelentőségének megfelelően szemlélteti a mezőgazdaság erőgépeinek történeti fejlődését, szerepüket a munka menetében és a termelés eredményeiben. Eközben érzékelteti a változások technika-történeti és társadalmi hátterét is. A kiállítás különös súlyt helyez a legújabb erőgépek típusainak, üzemgazdasági szerepének dokumentálására. Ha eredetiben a tárgy terjedelme vagy más ok miatt ez nem lehetséges, akkor modellben, fotóban, rajzban kell szemléltetni azt is, ahogyan a gépek dolgoznak, és közölni kell feliratban, grafikonban a műszaki és egyéb tudnivalókat is. Ahhoz, hogy a pedagógiai célt is elérjük, szükséges a didaktika olyan módszereinek alkalmazása, amelyek összehasonlításra, mérlegelésre késztetik a szemlélőt, és felébresztik benne a vágyat a jobbnak, eredményesebbnek megismert termelési módszerek iránt. Az oktatás általában, így a múzeumi ismeretterjesztés is, nemcsak tanít, hanem befolyásolja az ember gondolkodását, magatartását, bizonyos mértékben tehát nevel is. Az oktatás akkor teljes értékű, ha a benne rejlő pedagógiai potenciállal előmozdítja a tudományos életszemléletű ember kiformálását, ha tehát az átadott értelmi anyagból világnézeti meggyőződést tud desztillálni. Az agrármuzeológia pedagógiai programjában fontos helyet foglal el a világnézeti irányítás. Ez nem korunk találmánya. Buckle angol kultúrtörténész (1821—1862) megállapítja, hogy a XVIII. és XIX. században a tudományok területén, „az összefüggések nélkül való megfigyelések roppant tömegét szereztük meg, melyet szorgos gonddal gyűjtöttek halomra, de azok a megfigyelések egészen haszontalanok mindaddig, míg valamely uralkodó eszme össze nem köti őket". 7 Az agrármuzeológia a tudományos világnézetre építi fel elvi vázát, és a múzeumi kiállításrendezés gazdag és változatos lehetőségeiből alakítja ki a meggyőzés gyakorlati metodikáját. Az ideológiai tartalmat nem a szűken értelmezett • Somló Bódog: A társadalmi fejlődés elméletéről és néhány gyakorlati alkalmazásáról. (Huszadik Század, 1903. évf.) * Buckle: History of the Civilisation in England, 1857 (magyarul 1871). Idézi Giesswein Sándor: Történelembölcselet és szociológia, Bp. 1904. 4. old.
