Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Imre Gyula: Tótszentmárton a fejlődés útján

Az 1945. évi földreform nem érintette az 1266 lélekszámú (1941. évi adat) (4) községet, mert határában nem volt igénybevehető föld. A község területe a közelmúltig 1760 kh volt, amihez 1961 őszén a szomszédos petriventei „Aranykalász" Tsz-től még 57 kh-at csatoltak hozzá. A mezőgazdasági művelés alatt álló terület birtoknagyság szerinti megoszlásáról 1946-ban a következő képet kapjuk: 400 négyszögölnyi területtel rendelkezett 11 gazda 400— 800 négyszögölnyi területtel rendelkezett 11 gazda 800—1600 négyszögölnyi területtel rendelkezett 12 gazda 1— 3 ktwiyi területtel rendelkezett 81 gazda 3— 5 kh-nyi területtel rendelkezett 76 gazda 5— 8 kh-nyi területtel rendelkezett 85 gazda 8—10 kh-oiyi területtel rendelkezett 20 gazda 10—15 kh-nyi területtel rendelkezett 17 gazda 15—20 kh-nyi területtel rendelkezett 6 gazda Az összesen 319 gazda közül tehát csak 128-nak volt 5 kh-nál nagyobb, mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlana. Figyelembe véve azt, hogy a birtoktestek jelentős része a rajtuk élő családok megélhetését nem biztosító törpebirtok volt, a szentmártoni nép megélhetési gondjai a felszabadulás utáni első esztendőkben sem szűntek meg. Ezek a gondok azonban az ország iparosítása folytán 1948 után lényegesen enyhültek. A rohamosan fejlődő ipar és közlekedés teljes egészében felvette a falu munkaerőfeleslegét. A Tótszentmárton községtől távoli munkahelyeken dolgozók földjét azután feleségük és családtagjaik művelték, az így elért kettős jövedelemből sokaknak életszínvonala lényegesen emelkedett. Tótszentmárton földművelő népének életében az 1950. év hozott döntő fordulatot. A falu lakosságának haladóbb gondolkozású része, felismerve a szocialista nagyüzemi gazdálkodás'fölényét a kisparcellás egyéni gazdálkodással szemben, 1950. április 5-én termelőszövetkezeti csoportot alakított. Az alakuló közgyűlésen 17 család 69,5 kh földdel lépett be a „Felszabadulás" elnevezésű termelőszövetkezeti csoportba. Az első tótszentmártoni termelőszövetkezet gazdálkodása azonban bizonyos fokig még öncélúnak volt mondható. A tagok a közös gazdaság vagyonát nem gyarapították, a termeivények nagy részét maguk között szétosztották. Három elég nehéz kezdeti év után a tagság az 1952. év elején tartott közgyűlésen leváltotta az addigi vezetőséget és újat választott. Az új vezetőség helyes intézkedéseit tapasztalva, csakhamar újabb tagok is beléptek földjeikkel együtt a termelőszövetkezetbe. Ehhez képest a családok száma rövid idő alatt 17-ről 39-re, a közös földterület nagysága pedig nem egészen 70 kh-ról 250 kh-ra emelkedett. 1952-től 1956 őszéig a termelőszövetkezeti mozgalmat Tótszentmártonban a megszilárdulás és a fejlődés helyes útja jellemezte. Jó fényt vet az ottani nép egészséges gondolkozásmódjára, hogy 1956 őszén sem oszlott fel a termelőszövetkezet, csupán néhány tag vált ki belőle földterületével együtt. A kilépett tagok azután — főként az 1958—1959. években — a termelőszövetkezetbe való visszavételüket kérték. A mezőgazdaság szocialista átállítása Tótszentmáx^tonban tehát jól indult. Újabb hatalmas előrelépés történt az 1960. január 25-én tartott közgyűlésén, amikor 270 új tag lépett be családtagjaival együtt most már a „Felszabadulás" Mezőgazdasági Termelőszövetkezetbe. Ezzel Tótszentmárton termelőszövetkezeti 7* — 7 99