Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)
Szabó Attila: Az első nemzetközi repülőverseny Budapesten
Szabó Attila Az ELSŐ NEMZETKÖZI REPÜLŐVERSENY BUDAPESTEN A motoros repülés napjainkban leginkább elfogadott, sorsfordító kezdete (a Wright testvérek repülése, 1903. december 17. ) nem tekinthető a dinamikus (levegőnél nehezebb légi jármüvekkel történő) repülés széleskörű és robbanásszerű fejlődésének kezdeteként is. A sikeres repülések egyértelmű bizonyítéka ellenére, az 1903-1906 közötti években Amerikában és Európában is meglehetős érdektelenség, közöny, nem egy esetben elutasítás jellemezte a szélesebb közönség, sőt érdekes módon a hadsereg, mint esetleges potenciális fölhasználó kapcsolatát a repüléssel és annak megszállott művelőivel. A Wright testvérek például a hadseregtől az első megrendelésüket sikeres repülésük után csak öt évvel, 1908-ban kapták. Ennek az oka kevésbé az ismeretlentől való idegenkedés, sokkal inkább az első repülő szerkezetek primitívsége, és igen korlátozott teljesítményeik voltak. A korai megbízhatatlan repülőgépek általában éppen akkor mondtak csődöt, amikor tervezőik és pilótáik használhatóságukat nagyobb közönség vagy támogatást ígérő szervezetek megfigyelői előtt szerették volna bizonyítani. Még Wrighték első sikeres fölszállása előtt Európában Octave Chanute 1 aviatikus fordította a franciák figyelmét az amerikai fivérek kísérleteire, akkor még csak a motornélküli siklógépekkel. A franciák - akik büszkén vallották magukat a repülés megvalósítóinak a Montgolfier testvérek tevékenysége óta - mindent megtettek, hogy a motoros repülés is egy francia feltaláló nevéhez fűződjön. E jeles cél egyik fő támogatója Ernest Archdeacon 2 gazdag szabadalmi ügyvivő volt, aki az idők során több díjat is fölajánlott, egyre nagyobb teljesítményű gépek építésére ösztönözve a konstruktőröket. Tudjuk, hogy a repülés első mecénásának fő célját - ti. egy honfitársa nevéhez kapcsolódjon az első használható motoros repülőgép megalkotása - nem sikerült elérnie, de díjainak ösztönző hatása hamarosan az egyik repülési nagyhatalommá tette hazáját. Az úttörő kísérletezők (a legismertebbeket: Santos Dumont 3' Latham 4, Blériot 5), akik Európában az első jelentős eredményeket elérték - zömében valamilyen díj elnyerése érdekében is fejlesztették egyre tovább gépeiket. A még mai szemmel nézve is ugyancsak tisztességes összegű díjak kívánatos húzóerőt jelentettek a pályázók számára. Elnyerésük esetén ezek az összegek a további fejlődést is lehetővé tették, sőt, nem egy esetben az anyagi összeomlástól mentették meg a repülőgépek építőit, akik nem tudva szabadulni az újdonság varázsától, szinte mindenüket az újabb gépek építésére fordították. Jellemző példaként Blériot esetét említhetjük, aki habár autólámpák gyártásából jelentős vagyonra tett szert, a La Manche átrepüléséért kapott 25 ezer frank az utolsó pillanatban akadályozta meg csődbe menését. Ezek, és az itt nem említett többi díj is valamilyen feltétel (megadott távolság, időtartam stb.) elsőkénti teljesítését írták 1 Chanute, Octav (1832-1910) francia aviatikus, eredetileg vasúti mérnök. Lilienthal kísérleteivel párhuzamosan építi siklógépeit, amelyeket idős kora miatt munkatársai próbálnak ki 2Archdeacon, Ernest (1863-1950) ügyvéd, aviatikus, fotográfus 3 Santos-Dumont, Alberto (1873-1932) francia aviatikus 4Latham, Hubert (1883-1912) francia aviatikus, elsőként kísérelte meg a La Manche csatorna átrepülését 5 Blériot, Louis (1872-1936) francia aviatikus, első átrepülője a La Manche csatornának 260
