Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Miszlay Zsolt: Az első világháborút követő román intervenció vasúti károkozása, magyar páncélvonati védelem (1918-1919)

lentős tűzerőt képviselő, mozgékony páncélvonatoknak. A feltöltött állag 10 vonatát a hadrendben azonban „katonai őrvonat" rejtő megnevezéssel szerepeltették. A katonai őrvonatok személyzete általában 4 tisztből és 60 altiszti, vagy legénységi állományú katonából, továbbá mozdonyvezetőből és két fűtőből állt. A vonatok nehéz fegyverzetét egy 80 mm űrméretű tábori ágyú és egy 37 mm űrméretű gyalogsági ágyú képezte. A magyar királyi Honvédelmi Minisztérium 1920. június 22-én kiadott rendelete erre vonatkozóan a következőket rendelte el: „Mivel az itt időző entente bizottságok érdeklődése páncélvonataink iránt már több ízben megnyilvánult, szükségessé vált, hogy ezen vonatok létezése az entente előtt burkoltassék. Ennek elsősorban a vonatok elnevezésében kell kifejezésre jutni, mely tekintettel azon körülményekre, hogy e vonatok többnyire improvizált természetűek, úgysem felel meg a valóságnak. Elrendelem, hogy a páncélvonat elnevezés helyett ezentúl a katonai őrvonat, rövidítve körvonat kifejezés használandó. A katonai körletparancsnokságoknak meghagyom, hogy a körvonatokat az illetékes vasútvonal-parancsnokságokkal való egyeztetésben úgy helyezzék el, hogy azok feltűnést ne keltsenek. A körvonatok nagyobb tároló állomásokon ekként tárolandók, hogy a kocsik szétosztva álljanak, miáltal a körvonatok a zárt egység jelleget külsőre elvesztik. A mozdonyok ahol fűtőházak vannak, ott rejtendők el.. ."

2 A katonai őrvonatok állomáshelyéül nagyobb vasútállomásokat, így Nyíregyháza, Miskolc, Békéscsaba, Cegléd, Jászberény, Székesfehérvár, Kaposvár, Nagykanizsa jelöltek ki. Két tartalék páncélmozdony állomásozott Budapesten, a MÁV Északi Főműhelyben. A két világháború közötti időszakban a körvonatokat különböző állomásokon tartották, általában szétszerelve. A nehezebb, 375. sorozatú mozdonyokat a IV., VII., VIII. és IX. sz. páncélvonatoknál a könnyebb 376. sorozatúakra cserélték le, és a fűtőházakban tárolták. 1921 februárjában az őrvonat elnevezést vonatkísérő szakaszra változtatták. Az ideiglenes páncélvonatokat 1929-ig leszerelték, a két világháború között néhányat újra üzembe állítottak, sőt felfejlesztettek, de ez már egy másik történet. 1929-ben a Honvédelmi Minisztérium felülvizsgálta az anyagot, és az ekkor meglévő kilenc vonatból az öt polgári vasúti eszközökből átalakítottat, mint korszerűtleneket leszereltetett. A négy legjobbak (I., II., III., és V.), amelyek eredetileg is páncélvonatnak készültek, megmaradtak. A páncélzatukat és a fegyverzetüket megerősítették, ugyanis nem mondhattak le ezekről, mert újak építésére nem volt lehetőség. A páncélvonatok 1938-ban részt vettek a felvidéki, 1939-ben a kárpátaljai, 1940-ben az erdélyi bevonulásban, valamint 1941ben a jugoszláviai hadműveletben. 1941ben bevetették őket a Szovjetunió elleni harcokban, ahol megállták a helyüket, de nem tudtak a hiányos vasút hálózat miatt zavartalanul közlekedni. 1944-ben a magyarországi harcokban mind a négy vonat részt vett. Egy a budapesti bekerítésben maradt, a Keleti-pályaudvar melletti vágányon tartózkodott. Az utolsó percekig egyik páncélvonat sem adta fel. Az 1945 márciusi hadijelentés a Balaton-felvidéki harcokban is említ egy páncélvonatot. Ennek és a másik kettőnek nyoma veszett. Lehetséges, hogy a kezelők semmisítették meg, de valószínűbb, hogy addig harcoltak, amíg tudtak. 2 Forrás: Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Nemzeti Hadsereg számára, Szabályrendeletek, 1920. 226