Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)
Dr. Eperjesi László CSc - Dr. Krámli Mihály PhD: Magyarország és Fiume kapcsolatai 1779 és 1918 között
Magyarország az első világháború kezdetéig óriási összegeket, mintegy 260 millió aranykoronát fektetett be Fiumében. A fiumei állami bevételek (fogyasztási adó, határvám) növekedése ugyanakkor jelentősen meghaladták a kikötőre fordított kiadásokat, melyek már 1903-ban megtérültek. A gazdasági sikertörténetet az 1882-ben alapított kőolaj-finomító alapozta meg, amely, mint említettük, a Monarchia első és legnagyobb kőolaj-finomítója volt. Trieszt ebben elkésett. A kőolaj termékek fogyasztási adója, amely a magyar államot illette, önmagában fedezte a fiumei kikötő építésének költségeit. A fiumei kikötő speciális és majdnem kizárólag magyar forgalmának lebonyolítására a magántőke ereje kevés lett volna, ezt a magyar kormánypolitika biztosította. A törvényhozás a magyar kereskedelmi tengerészet fejlesztése érdekében igen nagy kedvezményeket biztosított. Az úgynevezett szerződéses vállalatok, amelyek a magyar kereskedelmi érdekeknek megfelelő vonaljáratok fenntartására kötelezettségeket vállaltak, mint nevezetesen az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt., a Magyar-Horvát Tengerhajózási Rt., és a Magyar Keleti Tengerhajózási Rt., 1913-ban 8.965.000 aranykorona szubvencióban részesültek. Ezeknek, valamint az ugyancsak támogatott magyar szabadhajózási társaságoknak a hajóparkja 1913-ban 134 gőzősből állott 142. 539 tonna hajótartalommal, ami lehetővé tette, hogy a forgalom jó része magyar lobogó alatt bonyolódjon le. A fiumei kikötő forgalmában az Osztrák Lloyd, az Austro-Americana Tengerhajózási Rt., és számos más, osztrák, olasz, angol és görög vállalat is részvett. 1913-ra a magyar kereskedelmi tengerhajózási flotta már 232 gőzhajóból állt. Ebből 68 hajó a hosszújáratú, 164 darab pedig az un. kispartjáratú hajózásban vett részt. Hat hajós társaság, közöttük az 1891-ben alapított Magyar-Horvát Tengerhajózási Rt., az 1897-ben alapított Magyar Keleti Tengerhajózási Rt. és az 1907-ben alapított Atlantica Tengerhajózási Rt. államsegélyben részesült, amelynek összege az 1910-es években meghaladta az évi tízmillió koronát. 4 2 A magyar kormánypolitika nemcsak a magyar kereskedelmi tengerészetet szubvencionálta, de a fiumei kikötő szárazföldi forgalmát is nagyarányú vasúti díjszabási kedvezményekkel és egyéb támogatásokkal favorizálta. 4 3 1924-ben Fiumét Olaszországhoz csatolták. A határt Olaszország és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság között a Recsina (olaszul Fiumara) folyónál húzták meg. A nagy kikötő olasz területre, a Baross fakikötő jugoszláv területre került. A II. világháború után a jugoszláv állam felbomlásáig Fiume és az isztriai félsziget Jugoszláviához tartozott. Rijeka napjainkban Horvátország legnagyobb kikötője. 4 1 Vö.: Fiume kikötőjének hajózási forgalma az utolsó 70 évben (1814-től 1884-ig). Összeállította és kiad a m. k. tengerészeti hatóság. Fiume 1885.; Fest Kálmán: Fiume utolsó 10 évi tengeri áruforgalmának statisztikája. Fiume 1885. 173. o.; Statisztikai adatok a fiumei kikötő hajózási és tengeri áruforgalmáról ... évben (1894-1913). Fiume.; Binét György: A fiumei kérdés. Bp. 1931. 24. old. 4 2A m. kir. kereskedelemügyi miniszter jelentése... évi működéséről. 1889-1914. Bp. 4 3A m. kir. Kereskedelemügyi miniszter jelentése 1913. évi működéséről. Bp. 1914. Magyar Tengerészeti Évkönyvek 85
