Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Dr. habil Vámos Éva: Oktatónők és nőhallgatók az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen és a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán

Következésképpen nők számára csak az I. világháború után engedélyezték mérnöki tanulmányok folytatását, és azt is csak átmenetileg. Az első női mérnök-hallgatókat 1918-ban vették fel a műegyetemre, a rövid életű polgári-demokratikus forradalom idején. Azonban már 1919 őszén a Műszaki Egyetem rektora saját hatáskörében kitiltotta a nőket a Vegyészmérnöki Karról. A magyar történelem eseményei 1920 után negatív irányban befolyásolták a nők lehetőségeit a mérnöki tanulmányok folytatása és a mérnöki hivatás gyakorlása szempontjából. A Trianoni Békeszerződés (1920) az ország területét 1/3-ára csökkentette. Az I. világháborút követő időkben két hatalmas gazdasági válság (1926, 1930) következett be, addig nem látott mérvű inflációval. Mindezen közben az elcsatolt területekről nagy számban áramlottak Budapestre főleg értelmiségi családok, munkát keresve. A magyar kultúrpolitika irányait és céljait 1922 és 1931 között gróf Klebelsberg Kunó (1875-1932) vallás- és közoktatásügyi miniszter eszméi szabták meg. Ő a következőképpen érvelt: „...abban az esetben, ha a régi Nagy-Magyarországon élnénk, nem foglalnék állást a numerus clausus mellett; mivel azonban maradék Magyarországon élünk, az ország területének 2/3-át elvesztettük, s onnan az intelligencia visszaözönlött a megmaradt egyharmadrészre, itt egy sokkal nagyobb intelligencia van ma, mint amennyit, sajnos, az ország megfelelően eltartani képes... Ilyen körülmények között továbbra is szükség van a numerus clausus törvényre.

3 Ez az ellentmondásos helyzet hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon bármely értelmiségi számára nehéz volt elhelyezkedni bármely területen, még inkább érvényes volt ez a nőkre.

4 Wolf Johanna, a dunaújvárosi építkezés főmérnöke Végül 1927-ben rendelet született, mely szerint nők nem folytathattak általános mérnöki, gépészmérnöki és vegyészmérnöki tanulmányokat a Műegyetemen. Az Építészmérnöki Karra a hallgatói összlétszám 5%-a erejéig vehettek fel nőket,

5 amennyiben nem volt elég férfi jelentkező. A Műegyetem Közgazdasági Kara nőket - az engedélyezett létszámon belül - korlátozás nélkül felvehetett. Az 1927 után végzett mérnöknők közül Wolf Johanna, Dunaújváros szigorú építője lett a leghíresebb.

6 1 Nagyné Szegvári Katalin - Ladányi Andor: Nők az egyetemeken. Küzdelmek a nők egyetemi tanulmányaiért. Budapest, 1996, 27-35. - Héberger Károly (szerk.) I. m. V. köt. 1979. 1119. 4 Vámos Éva: Women's Opportunities of Studying and Practicing Engineering in Hungary from 1895 to 1968. (On the example of Budapest Technical University and its Women Students. Technikatörténeti Szemle XXIII sz. 1997-98. 101-131. és 218-232. 5 Ez a rendelet a XXIV/1926. törvényből következett, amely szerint a nők középiskolai érettségi vizsgája minden tekintetben egyenértékű volt a férfiakéval és lehetővé tette az egyetemre jutást. Ugyanakkor a törvény felhatalmazta a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy rendeletekkel korlátozza a nők egyetemre, ill. főiskolára jutását. 6 Vámos Éva: Wolf Johanna, az első sikeres magyar kivitelező építészmérnöknő. In: Asszonysorsok a 20. században. (Balogh Margit - S. Nagy Katalin, szerk.): BME Szociológiai és Kommunikáció Tanszék, Budapest, 1999, 85-93. 313