Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Prof. Dr. Szunyogh Gábor: Jalsoviczky Géza élete és munkássága

majd Nagykőrösön folytatta [6]. Az érettségi vizsga letéltele után (1872-ben), először a Láng-gépgyárban dolgozott, majd egy év múlva Röck István gépgyárában helyezkedett el. A korabeli szokásnak megfelelően ismereteinek bővítésére 1875-ben külföldé (Svájcba) utazott, ahol eleinte a Sulzer testvérek világhírű winterthuri gépgyárában, később az Oerlikonnál gyűjtötte tapasztalatait. 1876-ban a Zürichi Műszaki Főiskolára jelentkezett. A felvételi vizsgán igen magas követelményeket állítottak a jelöltekkel szemben, de Jalsoviczky társával, a gőzturbinák „későbbi atyjával" Stodola Auréllal együtt kiemelkedően jó eredményt ért el (3. kép). Sikerük annál is inkább figyelemre méltó, mert — mint az alábbi történetből kiderül — akkoriban Európában igen lesújtó véleménnyel voltak a magyarországi oktatásról. Történt ugyanis, hogy Kapellernek, a svájci közoktatási miniszternek feltűnt, hogy az összes külföldi felvételiző közül Jalsoviczky és Stodola magasan kiemelkedik. Hozzájuk fordulva csodálkozva kérdezte: „Hát Magyarországon iskolák is vannak? Erre Jalsoviczky önérzettel a következő választ adta: Miniszter úr! Amint látja Magyarországon is vannak iskolák, és azt is látja, hogy sokkal jobbak, mint bárhol a világon!" [7] 1879ben kapta meg a gépészmérnöki diplomát, melynek birtokában elhelyezkedett a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt.-ben, egy évvel később pedig a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárban vállalt munkát. 1880. december 7-én Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter felkérte, hogy legyen az egy évvel korábban alapított Budapesti Állami Közép-ipartanoda (később Magyar Királyi Állami Felső-ipariskola) gépészeti szakosztálynak rendes tanára. Ezt a feladatot el is vállalta, és nyugalomba vonulásáig (1911-ig) ott dolgozott [8], 3. kép - Jalsoviczky zürichi egyetemi társainak körében 1886-ban feleségül vette nádasdi Sárközi Irént, nádasdi Sárközi Dénes földbirtokos lányát, akitől két fia (Géza, Béla) és két lánya (Irén, Margit) született [4], Géza édesapjához hasonlóan gépészmérnök lett, míg öccse (követve „ősei hagyományát") ügyvédi pályára állt. Gépészmérnök lett Géza nevű unokája is, sőt ugyanerre a pályára lépett unokaöccse: Jalsoviczky Lajos is, aki szintén a Felső-ipariskola tanára lett (csak egy generációval később). 1890-től kezdve a vallás és közoktatásügyi miniszter megbízása alapján a Felső-ipariskolával szerves egységet alkotó Technológia Iparmúzeumnak szaktanácsadója lett. Nyugdíjas éveit rendkívül aktív gépészmérnöki és közéleti munkával töltötte. 1938. február 26-án halt meg (4. kép). Nagybajomban, a Jalsoviczky család sírboltjában van eltemetve [9]. 299